- Mi történt, Michael? - kérdezte Ash.
- Clara balesetet szenvedett - mondta, mire azonnal felpattantunk az ágyról.
- Micsoda? Mikor, és hol van? - idegeskedett Ashton.
- Kórházban van, Calum és Luke már bement, nekem is csak egy smst írtak.
- Jó, menjünk be a kórházba - mondta, majd gyorsan felkapott magára egy pólót és elindultunk a kocsihoz. Ashton bepattant a kormány mögé, Mike mellé, én pedig hátul foglaltam helyet. Autóversenyzőket megirigylő gyorsasággal érkeztünk meg a kórházba, és rögtön az információs pulthoz rohantunk, ahol elmondták, hogy a harmadik emeletre kell mennünk. Elindultunk arra, és mikor felértünk megláttuk Cal-t és Luke-ot. Mindketten ideges ültek egy-egy széken.
- Mi van vele? - kérdezte Ashton.
- Autóbalesete volt. Túlélte, de elég súlyos sérülései vannak - válaszolt Calum. Ebben a pillanatban csipogott a telefonom. Elővettem és megnéztem, hogy kitől kaptam smst.
From: Anonymus 5:32 du
Látod, ez történik, ha nem vigyázol! Tartsd magad távol a fiúktól, vagy legközelebb nem leszek ilyen elnéző! Csók, A
- Becca, minden oké? - nézett rám furcsán Michael.
- P-Persze - dadogtam és a zsebem mélyére süllyesztettem a telefonom.
Az orvos kijött Clara terméből, mi pedig egyszerre zúdítottuk rá a kérdéseinket. Elmondta, hogy Clara jól van, de az két bordája megrepedt, eltört a lába és a feje is megsérült. Idegesen hallgattam az orvost, közben pedig csak egy valamin kattogott az agyam: hogy az egész az én hibám. Távol kell tartanom magam tőlük, de mégis hogyan, ha egy házban élek velük? Talán elköltözhetnék.. De akkor meg kéne magyaráznom, hogy miért akarok. Aztán két hét múlva kezdődik turné. Ott is rengeteg időt kell velük eltöltenem, főleg mivel Luke az állítólagos pasim lesz. Végülis, lehet, hogy csak egy őrült rajongó.
Miután mindannyian meggyőzödtünk arról, hogy Clara rendben lesz, hazajöttünk. Úgy döntöttem, kiszellőztetem kicsit a fejem, és elmegyek deszkázni. Egy eldugott kis park volt a fiúk házához közel, ahol biztosan nem találnak rám a paparazzók. Ráálltam a gördeszkára és elkezdtem köröket leírni a park körül. Mikor kissé kifáradtam leültem az egyik padra, majd unalmamban felmentem a twitterre. Retweeteltem néhány rajongói képet, és válaszoltam is nekik. A legtöbb mai sztárral ellentétben én rengeteget törődöm a rajongóimmal, sokukkal szoktam beszélni twitteren, mert tudom, hogy akár egy kicsit is, de boldoggá teszi őket. Pár perccel később arra lettem figyelmes, hogy valaki leült mellém.
- Hát te? - kérdeztem kicsit se kedvesen Luke-tól.
- Eljöttem sétálni, és megláttam, hogy itt vagy. Gondoltam idejövök - megrántotta a vállát és hátradőlt a padon.
- Ennyi? - kérdeztem hitetlenkedve.
- Igazából azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek - sóhajtott, majd folytatta. - Egy barom voltam.
- Igen az, voltál - helyeseltem. - Nem ismersz engem, és úgy ítélsz el.
- Akkor had ismerjelek meg.
Először kicsit hezitáltam, majd rájöttem, hogy veszteni valóm nincs, így elkezdtem mesélni magamról. Elmondtam az olyan aprócska dolgokat, hogy mi a kedvenc színem, állatom, bár ezt teljesen feleslegesnek tarottam elmondani. Aztán meséltem a családomról, hogy a szüleim kiskoromba elváltak, de az apám újraházasodott, így kaptam egy új anyát, meg egy testvért. Utána Luke is mesélt magáról. Megtudtam, hogy anyukája Liz, az apukája pedig Andrew és van két testvére.
- És deszkázni is tudok - tettem hozzá.
- Komolyan? Hiszem, ha látom - nevetett fel, mire felkaptam a deszkámat és elindultam vele. Odaérve Luke elé kiöltöttem rá a nyelvemet, mire üldözőbe vett. - Szerinted elférünk rajta ketten? - kiáltott utánam.
- Hát.. - gondolkodtam el. - Próba cseresznye - nevettem.
Luke beállt mögém, kezével pedig átkarolta a derekamat. Ellöktem magunkat, és egy darabig elég jól mentünk, de a végén kicsúszott alólunk a deszka, aminek következtében egy hatalmasat estünk a betonra. Vagyis csak Luke, mivel én ráestem.
- Legközelebb nem kéne ilyeneket kipróbálnunk - nyögött fel Luke.
- Miért, szerintem állati volt! - nevettem fel.
- Persze, nem te estél a betonra! - nevetett ő is, mire belenéztem gyönyörű kék íriszeibe.
- Nagyon szép a szemed - csúszott ki a számon.
- Igen? - kérdezte pajkos mosollyal az arcán.
- Igen - suttogtam, mivel közelebb hajolt hozzám. Egy röpke pillanat alatt behozta a köztünk lévő távolságot, és megcsókolt. Egy pillanatra ledöbbentem, de viszonoztam a csókját. Mikor elváltak ajkaink, feltápászkodtam a földről és felsegítettem Luke-ot is.
- Um, sajnálom - túrt a hajába zavarában. - Tudom, hogy te meg Ashton, szóval..ez nem volt fair.
- Ashton és köztem nincs semmi - álltam meg vele szembe.
- És a csók?
- Nem hiszem, hogy lehetne köztünk több, mint barátság - néztem a szemébe, mire elmosolyodott. A telefonom hangjára lettem figyelmes, mire odarohantam a padhoz és előkaptam a táskámból a készüléket.
From: Anonymus 6:12 du
Én szóltam. Ennek a csóknak viszont Te iszod meg a levét! Puszi, A
Remegve néztem az üzenetet és egyre jobban kezdtem félni.
- Jól vagy? - lépett mellém Luke, mire megráztam a fejem és szó nélkül odaadtam neki a telefonomat. - Ki az az 'A'? - kérdezte értetlenül.
- Fogalmam sincs - suttogtam.
- És most mit fogsz csinálni?
- Le kell mondanom a turnét..
- Micsoda? Azt nem teheted! Bess, figyelj rám - fogta az arcomat a kezei közé - Bármi is legyen, bármit is csinál ez az 'A', én és a srácok mindig itt leszünk. Nem kell félned, a turnét pedig végképp nem fogod lemondani, oké?
- Oké - öleltem meg.
- Akarod, hogy elmenjünk a rendőrségre? - kérdezte, mire megráztam a fejem.
- Azzal csak rontanánk a helyzeten.
- Rendben - bólintott. - Gyere, menjünk haza.
Szótlanul sétáltunk egymás mellett, mindketten a gondolatainkkal voltunk elfoglalva. Nem tudom, ki ez az 'A', de úgy látom bármire képes. Nem magamat féltem, hanem a szeretteimet. Aput, Ana-t, Matty-t, Bailey-t és a fiúkat is. Fura, de mióta ezek a srácok beléptek az életembe, minden a feje tetejére állt. Folyamatosan csak sírok, most meg itt ez a rejtélyes zaklató. Az elején azt hittem csak egy beteg rajongó, de ez annál több. Félek, hogy valami rossz dolog fog történni.
Mikor megérkeztünk szó nélkül felbaktattam a szobámba, a deszkát ledobtam az ágyra én meg elterültem a földön (logikus, mi?). Bámultam a fehérre meszelt falat és tovább gondolkodtam.
- Nem jössz vacsizni? - jött be Mikey.
- De, mindjárt - mondtam, de ő továbbra is ott állt az ajtóban. Majd leült mellém.
- Luke elmesélte az üzeneteket.
- Remek - morogtam.
- Becca, tudod, hogy nekünk bármit elmondhatsz. Segítünk neked.
- Tudom - ültem fel. - De nem akarlak titeket bajba sodorni.
- Nem fogsz!
- De, igen! Clara is miattam került kórházba - motyogtam.
- Nem, az baleset volt.
- Nem, nem az volt - hajtottam le a fejem. - 'A' volt az, azért, amiért veletek vagyok - mondtam sírva. Tessék, már megint sírok.
- Hé, nyugi! - ölelt meg. - Akkor sem a te hibád. De most gyere, menjünk enni - felállt és felhúzott a földről engem is. Lesétáltunk és leültünk körbe az asztalhoz. A vacsora spagetti volt, amit imádok szóval rögtön neki álltam enni. Mikor befejeztük a vacsit, elmentünk tévézni a nappaliba. Valami vígjátékot indítottunk el, amin rengeteget nevettünk. A film felénél csöngettek, Luke meg felpattant ajtót nyitni.
- Jó estét! Rebecca Wright-ot keresem - hallottam egy férfi hangot, mire felálltam és a bejárati ajtó felé vettem az irányt.
- Jó estét, én vagyok Rebecca - néztem az egyenruhás férfiakra.
- Rebecca Wright, letartóztatjuk emberölési kísérlet gyanújával. Kérem, forduljon meg - utasított, én meg elképedve néztem őket. Megfordultam, a bilincs pedig kattant a kezemen.
- Nem csináltam semmit, kérem ne vigyenek el! - könyörögtem sírva. - Fiúk, szóljatok apának, és Bailey-nek - sírtam, a nagydarab ember meg elvezetetett a rendőrautóig. Beültettek a kocsiba (nem éppen finoman), majd becsapták az ajtót és már indultunk is. El sem hiszem, hogy ez történik velem. 'A' beváltotta az ígéretét és bosszút állt. Ebből hatalmas botrány lesz, ami a karrierem végét is jelentheti. Istenem, hogy fogom ezt kimagyarázni? Megérkeztünk az örsre, ahol bevezettek egy cellába, persze előtte elkoboztak tőlem mindent és adtak egy csini narancssárga ruhát is. Leültem a kényelmetlen ágyra és vártam a csodára. Körülbelül egy óra múlva egy egy őr kiengedett, mert jöttek hozzám. Bevezetett egy szobába, ahol egy asztal volt, és leültetett az egyik székre. Pár perc múlva megérkezett Apu, Bailey és a fiúk. Hármasával engedték be őket, szóval először jött Bailey, Calum és apa. Leültek velem szembe.
- Kislányom, mit műveltél? - kérdezte apa.
- Te komolyan elhiszed, hogy képes lennék bárkit is bántani? - förmedtem rá.
- Persze, hogy nem, de ha már behoznak ide, akkor elég komoly bizonyítéknak kell lennie - nézett rám komolyan.
- Nem csináltam semmit!
- Jó, most elmegyek. Holnap jövök - mondta is már le is lépett. Na, szép.
- Figyelj, Rebecca. Szerencsédre egy paparazzó sem látott meg, így egyelőre nem tudják, hogy itt vagy. Szóltam egy ügyvédnek, és azon vagyunk, hogy minél hamarabb kihozzunk innen.
- Köszönöm - néztem rá hálásan.
- Ugyan, semmiség - legyintett, majd ő is elindult kifelé.
- Bailey, ugye te hiszel nekem? - kérdeztem, mire visszafordult.
- Persze. Jobban ismerlek, mint a saját apád - mosolygott, majd kiment, így Calummal maradtam.
- Sajnálom, hogy ez történt. De mindannyian tudjuk, hogy nem a te hibád - mosolygott.
- Köszi, Cal. Szólnál a többieknek is, hogy jöjjenek be? - a kérdés végére szótlanul felállt, és kiment, majd bejött a három fiú.
- Hogy vagy? - kérdezte Mikey.
- Pocsékul. A cella hűvös és ijesztő, az ágy pedig kényelmetlen - húztam el a szám, mire felnevettek.
- Azon kívűl? - mosolygott.
- Jól, mivel tudom, hogy hamarosan kikerülök erről az Isten verte helyről. Már csak arra lennék kíváncsi, miért hoztak be. Milyen bizonyítékot találtak?
- Van alibid? - kérdezte Ashton.
- Persze. Matty-nél voltam, meg apunál, aztán meg deszkáztam Luke-kal - magyaráztam, de elharaptam a végét, mivel elég furán néztek rám.
- Értem - motyogta, majd felállt és kiment, Luke pedig követte.
- Most mi van? - kérdeztem értetlenül a bent maradt Michael-t.
- Ashtonnak nem tetszik, hogy vele voltál. És nekem se.
- Miért?
- Mert nem rég még miatta sírtál, most meg együtt deszkáztok. Tudjuk milyen Luke, és csak féltünk - sóhajtott.
- Miért, milyen Luke?
- Szerintem ezt most ne itt beszéljük meg. Holnap lesz a kihallgatás, behívtak mindannyiunkat.
- Mi lesz, ha nem engednek el? Ha 'A'-nek sikerül mindent rám kennie? - suttogtam.
- Nem fog neki sikerülni. Nem sokára hazajöhetsz velünk, ígérem - mosolygott bíztatóan.
- Köszönöm, Mikey - hálálkodtam.
- Ms, Wright. Lejárt az idő - szólt be az őr. Mindketten felálltunk, majd mégegyszer elköszöntem mindenkitől és visszavezettek a cellámba. Végigdőltem az ágyon és lehunytam a szemem. Holnap hosszú nap vár rám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése