- Szóval, Ms. Wright, hol tartózkodott a baleset idején? - kérdezte a férfi.
- Édesapámnál voltam - feleltem.
- Hazudik! - förmedt rám. - Az apja nem ezt mondta.
- Hiszen ez az igazság! Én nem hazudok! - tiltakoztam.
- Végeztünk. Nincs alibije, szóval esélye sincs, hogy kiengedjék - mondta szárazon, majd az ajtó felé pillantott, mire én is odakaptam a fejem. Az ajtóban Katherine állt, arcán gúnyos mosoly volt.
- Esélyed sincs kiszabadulni - nevetett fel gonoszan.
- Te voltál igaz? - sziszegtem.
- Ki más? - nevetett fel újra, majd megjelent mellette Luke, és megcsókolta.
- Sajnálom, Rebecca. A ribancoknak ez a sorsa - mosolyodott el.
Zihálva ültem fel az ágyamon. Arcomon folytak a könnyek, és alig kaptam levegőt. Mikor tudatosult bennem, hogy az egész egy álom volt kicsit megnyugodtam.
Alig aludtam valamit az éjszaka. Nem elég, hogy az ágy kényelmetlen volt, de még rémálmaim is voltak. Morogva keltem fel az ágyról és indultam el reggelizni. Aztán a fürdőszobának nevezett helyiségben kicsit rendbeszedtem magam, ami annyit jelentett, hogy lezuhanyoztam, fogat mostam és felkötöttem a hajam. Mikor végezten szinte már rohantam is vissza a szobámba. Nem tehetek róla, de elég ijesztő nők vannak itt. Törökülésben leültem az ágyamra. Valószínűleg ez a világ legunalmasabb helye. Itt aztán tényleg nem lehet semmit csinálni. Kb. egy óra semmittevés után jelent meg egy őr. Ez csak egyet jelenthetett: megkezdődik a kihallgatás. Kivezettek egy terembe, ahol ott volt egy férfi, aki kérdezni fog, mellette egy felügyelő és az ügyvédem, Nelly. Kicsit izgultam, bár nem volt mitől tartanom.
- Készen állsz? - kérdezte Nelly, mire bólintottam.
- Ms. Wright, hol tartózkodott a baleset idején? - nézett rám a férfi.
- A legjobb barátomnál voltam, utána meg apukámnál.
- Látta önt még más az említett két személyen kívül?
- A mostoha anyám, és a testvérem. Meg a taxisofőr, később a fiúk is.
- Hogyan értesült a történtekről?
- Michael értesített minket - mondtam automatikusan.
- Telefonon?
- Nem, addigra már otthon voltam.
- Egy szemtanú látta önt a helyszínen, biztos benne, hogy nem járt a Baker Street-en a baleset idején? - kérdezte gyanakvóan.
- Teljes mértékben - bólintottam.
- Ennyi lett volna, köszönöm - rendezgette a papírjait. - Meglátjuk, mit tehetünk.
* három órával később*
-Ms. Wright, ön szabad - mondták ki a szavakat, amikre az elmúlt egy napban vártam.Hatalmas mosollyal az arcomon léptem ki az épület ajtaján, ahol ott vártak rám a fiúk és Ana. Mikor odaértem Mikey felkapott az ölébe és megpörgetett a levegőben. Nevetve öleltem meg mindenkit, majd beszálltunk a kocsiba és már el is hagytuk ezt a förtelmes helyet.
- Na, és milyen volt? - kérdezte Ana.
- Remek! Tiszta első osztály. Hatalmas ágy, a fürdőbe meg minden aranyozott volt. A kaja pedig valami isteni volt.
- Nem vagy jó színész - nevetett, mire lebiggyesztettem az ajkaimat.
- Hiányzott már a hülye fejed - ölelt meg újra Michael.
- Körülbelül fél napig nem láttatok - nevettem.
- De milyen hosszú volt az a fél nap!
- És azt elárulták miért vittek be? - kérdezte Cal.
- Azt mondták, hogy valaki látott a baleset helyszínén, de mivel volt alibim, ezért elengedtek.
- Még jó, hogy ennyi helyen voltál - mosolygott Ash.
- Uh, most képzeljétek el, ha elmentem volna mondjuk vásárolni és senki nem látott volna - néztem döbbenten.
- A lényeg, hogy itt vagy.
- És mit terveztetek mára? - kérdeztem izgatottan.
- Semmit - vágták rá kórusba.
- Szörnyűek vagytok! Most engedtek ki, és meg se akarjátok ünnepelni?
- Dehogynem - mondta Michael.
- Akkor?
- Majd meglátod - kacsintott.
- Egyszer kiszúrom a szemeteket - morogtam.
Leparkoltunk a ház előtt, majd bementünk. Bent ott várt minket Bailey és Clara, akit időközben kiengedtek a kórházból. Nem nézett ki valami fényesen, de örülök, hogy jól van. Odafutottam és megöleltem mindkettőjüket. Időközben kiderült, hogy a fiúk mégis terveztek valamit, de nem árulták el, hogy mit. Mielőtt elindultam volna rendbeszedni magam, a fiúk a lelkemre kötötték, hogy siessek, mert ha két órán keresztül zuhanyzom, akkor sosem érünk oda. Ezért sietve mentem be a fürdőszobába, ahol gyorsan lezuhanyoztam és megmostam a hajam (börtönkosz, pfúj), majd megszárítottam a hajam és felvettem néhány ruharadabot. Kiléptem a fürdőből, a fiúk pedig megdícsértek, hogy milyen hamar kész lettem. A Wild & Free feliratos pólómon még nevettek egy sort, majd végre elindultunk. Mikor odaértünk, kiszálltunk az autóból és elém tárult a csodálatos látvány. London éjszaka gyönyörű volt, a fények igazán hangulatossá tették a várost. Mikor megláttam az óriáskereket izgatottan ugráltam fel-le, hogy üljünk fel rá. Mivel így este kevesen voltak, megbeszéltük, hogy kettesével megyünk. Persze ezen jól összevesztünk, mert mindenki akart menni mindenkivel.
- Sorsoljunk! - kiáltott fel Anastasia.
- És, mégis hogyan? - kérdezte Luke.
- Egy pillanat - turkált a táskájában, majd előkotort egy papírt meg egy tollat. Ráfirkálta mindnekinek a nevét, majd beledobta Calum sapkájába. - Ki húz elsőnek?
- Majd én - ugrott fel Mike, majd gondosan felmérve kihúzta az egyik cetlit. - Ana - olvasta fel a nevet.
- Párja.. - kezdte Cal. - Michael! - kiáltott fel. Mindketten zavartan mosolyogtak.
- Na, én jövök! - mondta Ana. - Ashton.
- És Calum - húztam ki.
- És akkor kizárásos alapon Luke és Rebecca - mondta Mikey.
- Na megyünk már? - nyafogott barátnőm.
Beszálltunk a kabinba, először Ash és Cal, utánuk Michael és Ana, majd Luke és én. Odaálltam a korláthoz és csodáltam a kilátást.
- Gyönyörű, nem? - kérdeztem tőle.
- De - motyogta.
- Most miért vagy ilyen?
- Milyen?
- Egyik pillanatban kedves vagy, a másikban meg úgy csinálsz, mintha utálnál.
- Honnan veszed, hogy nem utállak? - vágta rá csipőből, mire elkerekedett szemekkel néztem rá.
- Azért csókoltál meg? Hm? - vontam fel a szemöldököm.
- Csak teszteltelek.
- Mivan?
- Nem ellenkeztél. Szóval bejövök neked.
- Tudod, nekem nem jönnek be az egoista barmok - mosolyodtam el. Seperc alatt előttem termett és nekinyomott a kabin falának.
- Vigyázz mit mondasz! - sziszegte.
- Különben, mit csinálsz? Megütsz? Képes lennél rá - néztem rá szúrósan.
- Fogsz te még nekem könyörögni - elengedte a kezem és leült.
- Azt csak hiszed - motyogtam.
Végre leértünk, és villámgyorsasággal szálltam ki a kabinból. A kezdeti jókedvemnek nyoma se volt a Luke-kal való vitám után. Egyszerűen nem lehet kiigazodni rajta. Amikor azt mondta bejön nekem, nem tévedett sokat. Bár ne így lenne. Miért kell minden jó pasinak egy tuskónak lennie? Na jó, ez nem teljesen igaz, mert Ashton is kedves, meg Matty is, bár rá csak barátként gondolok. Gondolatmenetemből barátnőm zavart meg.
- Föld hívja Becca-t - legyezett az arcom előtt.
- Miről van szó? - kérdeztem.
- Arról, hogy hova menjünk. A tengerpartra vagy kajálni?
- Menjünk kajálni, utána meg a tengerpartra - nevettem.
Beültünk az egyik közeli étterembe. Mindenki rendelt magának pizzát és mellé valamilyen italt. Ameddig vártuk az ételt beszélgettünk, és hangosan nevettünk, amire a többi vendég csak lenéző pillantásokkal reagált, de kicsit sem érdekelt. Meghozták a rendelésünket, és mindenki nekilátott enni. Persze mindenki érdekesebbnek és finomabbnak találta a másik kajáját szóval egyfajta cserekereskedelem alakult ki. Mikor mindenki kellőképpen teleette magát hátradőlve beszélgettünk.
- Ki kér desszertet? - kérdezte Michael, mire mindenki hangos nyöszörgésbe kezdett.
- Hogy bírsz még enni? - kérdezte Cal.
- Könnyen - vonta meg a vállát és odament a pulthoz. Pár perccel később visszatért egy kehely fagylalttal és egy szelet tortával.
- Ú, kaphatok fagyit? - kérdeztem bociszemekkel.
- Vegyél magadnak - húzta magához a kelyhet.
- Légyszii - kérleltem.
- Hát jó - mondta, majd felém tolta a kelyhet. Egyenesen az arcomba. Döbbenten néztem az előttem ülő srácot, majd a kezembe kaptam az egyik maradék pizzaszeletet és nekidobtam, amitől tiszta paradicsom lett az arca. Ő is felmarkolt egy szeletet, de a dobást elvétette, így barátnőmet találta el. És így elekzdődött a kajacsata, amit a többi vendék szintén nem díjazott. De a tulaj se, ugyanis rögtön kidobott minket, de előtte még fel kellett takarítanunk.
- Mi lenne, ha segítenél? - kérdeztem Luke-ot.
- Ti csináltátok, miért én takarítsam fel?
- Egyszer lehetnél jó fej.
Sóhajtva kezébe vette az egyik rongyot és elkezdte tisztítani az ablakot. Fél óra alatt végeztünk is, és hullafáradtam léptünk ki a épületből. A társaság nagy részének már nem volt kedve lemenni a parta, ezért hazamentünk volna, ha Ashton nem áll meg a kocsi előtt.
- Mi az? - kérdezte tőle Luke.
- Én már ittam - emlékeztetett minket a sörre, amit kajaközben ivott.
- Akkor, hogy megyünk haza?
- Gyalog - mondta Ana.
- Persze. Végülis csak a a város másik felén vagyunk.
- Akkor menjünk hozzám. Tíz percre lakom innen.
- Nekem mindegy - rántotta meg a vállát Calum.
- Menjünk - mondta Mikey és elindult, de aztán megállt. - Merre is laksz? - kérdezte, mire mindenki felröhögött. Ana elindult a házához vezető úton, mi meg követtük őt. Az út csendesen telt, néha valaki megszólalt, olykor elkezdtünk beszélgetni, de mikor rendesen kitárgyaltuk az adott témát csak csendesen vonultunk London utcáin. Röpke tíz perc alatt ott is voltunk, barátnőm behelyezte a kulcsot a zárba, majd belökte maga előtt az ajtó. Már jól ismertem ezt a házat, rengeteg időt töltöttem itt. Akaratlanul is eszembe jutottak a pizsamapartik, amiket régen tartottunk. Ilyenkor rendszerint megnéztünk valami romantikus filmet és kitárgyaltuk a pasikat. Már régóta nem tartottunk, éppen itt az ideje. Bevonultunk a nappaliba, és ledobtuk magunkat a kanapéra.
- Um, izé - túrt bele a hajába Anastasia. - Két szoba van, az enyém és a vendégszoba, ami két-két személyes, szóval valakinek a kanapén és a földön kell aludnia.
- Bevállalom a földet - mondta Cal.
- Én meg a kanapét - szólalt meg Luke.
- Jó, akkor Ashton és Mikey, tiétek a vendégszoba, én alszok Becca-val.
- De én nem akarok Ashtonnal aludni - nyafogott a vöröske.
- Hidd el, én se veled.
- Akkor Mikey aludjon Ana-val, Ashton meg velem - vetettem fel az öteletet.
- Ez már jobban tetszik - vigyorgott Michael.
- A földön alszol - jelentette ki barátnőm.
- De, miért? - kérdezte durcásan.
- Mert..csak - harapta be a száját és elindult hozni ágyneműt a fiúknak. Megágyazott Calumnak a földön, majd Luke-nak a kanapén és hozott plusz párnát és takarót Ashtonnak és Michaelnek is.
- Aludhatok melletted? - kérdezte Mike.
- Ha jó leszel, talán - válaszolt folytott mosollyal.
- Na, én elmegyek zuhanyozni, hulla vagyok - jelentettem ki. Bevonultam a fürdőszobába, ahol elvégeztem az említett dolgot, majd felvettem a pizsit, amit Ana adott kölcsön és bevonultam az ideiglenes szobámba. Ashton pár perccel később érkezett, majd befeküdt mellém. Beszélgettünk egy ideig, majd mindkettőnket elnyomott az álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése