2015. június 30., kedd

12. rész ~ Buli

Sziasztok! Egy elég hosszú kihagyás után meghoztam a következő részt. Nem lett a legjobb, de remélem olvasható valamennyire. xoxo: Jade 


A ma este magyon jól sikerült, imádtam. Kicsit megnyugodtam, hogy jól fogadtak, sokkal rosszabra számítottam. A koncert után a fiúk el akartak menni bulizni, szóval elindultunk haza átöltözni. A szekrény előtt ácsorogtam és gondolkodtam, hogy mit vegyek fel, míg végül egy fekete farmer és egy egyszerű kék top mellett döntöttem. Már éppen kezdtem volna öltözni, mikor Ana rontott be a szobába. Ő már teljes készenlétben volt.
- Szeritned ez jó lesz? - fordult körbe előttem.
- Hű, eszméletlenül festesz! - mondtam őszintén, elvégre most sem hazudtolta meg magát, remekül nézett ki a szerelésében.
- Köszi - vigyorgott. - Ugye nem mondod, hogy ebben akarsz jönni? - mutatott az ágyon heverő ruhákra.
- De, miért?
- Jaj, Becca! Egy amerikai bárba készülsz, nem a templomba! - forgatta meg szemeit, majd a szekrényemkhez lépett.
- Mit csinálsz?
- Kiválasztom miben fogsz jönni. Á, meg is van! - mutatott egy fekete darabot.
- Viccelsz? Ez a ruha piszkosul rövid! - hüledeztem.
- Az a lényeg - kacsintott. - Na, vedd fel, utána meg kisminkellek és megcsinálom a hajad.
Sóhajtva vettem fel a fekete ruhát az ágyról, majd magamra vettem. Előkészítettem az egyik táskámat, meg a magassarkút és egy fülbevalót is. Barátnőm visszajött, majd leültetett az ágyra és "kezelésbe vett". A hajamat egyszerű kontybakötötte, majd kifestette a szememet, végül a számra is kent egy kis vörös rúzst.
- Eszméletlenül nézel ki! - fordított a tükör felé.
- Ez én vagyok? - bámultam a tükörképem. A szettem elég merészre sikeredett.
- Látod, tudsz te ilyen is lenni - kacsintott.
- Aha - motyogtam, majd kimentünk a szobából.
- Azta, valakik nagyon kicsípték magukat - jött mellénk nevetve Leigh.
- Látod, Ana, nekünk is így kéne kinéznünk - mutattam végig a lányokon, akik inkább az egyszerűségre törekedtek szettjeikkel. 
- Szerintem ők is vehetnének fel dögösebb ruhát. Leigh-Anne, te vagy az egyetlen, aki alkalomhoz illően öltözött, meg talán Perrie. Jade, Jess, farmerban? Össze lehetne titeket kötni Beccával! - nevetett.
- Nem akartam nagyon kiöltözni - mondta Jade.
- Na, majd én keresek nektek ruhát - kacsintott Ana már megint.
- Ana, szemrángásod van? Állandóan kacsintgatsz! - kérdeztem nevetve.
- Shh, most gondolkodom milyen szett illene a lányokhoz.
- Én nem öltözök át! - tiltakozott Leigh.
- De-de, mindenki átöltözik - mondta és már el is tűnt a szobájában.
- Kétségtelenül megőrült.
Pár perccel később Anastasia szinte kirontott a szobából, majd beinvitálta Jade-et, utána Jesy-t, majd Pezz-t és Leigh-t is. Leültem az ágyra és vártam, hogy végezzenek. Fél órával később mind az öten kijöttek a szobából. Végignéztem a lányok új ruháján és leesett az állam.
- Wow, jó munkát végeztél - dícsértem meg barátnőmet.
- Tudom - fényezte magát. - Most már indulhatunk - karolt bele Jesy-be és Perrie-be és elindult le. Én is hasonlóképp tettem Jade-del és Leigh-Anne-nel. A fiúk már türelmetlenül vártak minket a hallban, ők persze nem öltöztek ki maradtak az egyszerű, fekete farmernél és pólónál. Mikor megláttak minket, azt hiszem elfelejtettek levegőt venni.
- Azta - Michael csak ennyit tudott kinyögni.
- Csukd be a szádat, Clifford. Még belerepül a légy - kuncogott barátnőm, majd adott neki egy csókot.
- Gyönyörű vagy - lépett oda Jade-hez Ashton.
- Köszönöm - pirult el. Jaj, de édesek!
Miután a fiúk kellőképpen kicsodálkozták magukat a szerelésünkön elindultunk a bárba. Odaérve már kígyózó sorban álltak az emberek, mi meg egy egyszerű mozdulattal kikerültük őket. Kaptunk pár áldást, az biztos. Mi olyan VIP vendégeknek számítunk, szóval nem kell sorbaállnunk. Beérve megcsapott a tömény alkoholszag. Elég visszataszító, de megpróbálok nem rágondolni és élvezni az estét.
- Mi kértek? - fordult felénk Calum.
- Mi a szokásosat - válaszolt Luke.
- Lányok? - fodult felénk.
- Hozz nekünk valami koktélt - mondta Jesy, majd Cal elment az italokért.
Leültünk a boxba, és vártuk az italokat. Pár perc múlva Calum jött felénk egy tálcával a kezében. A fiúk elé odarakott egy-egy pohár sört, elénk meg koktélt.
- Nos, igyunk a turnéra - emelte fel a poharát Michael.
- A turnéra - mondtuk kórusban, majd koccintottunk.
Hangosan beszélgettük, és nevettünk, kétségtelenül mi voltunk a leghangosabb társaság. Miután elfogyasztottuk az italainkat, kértük a következőt, ami vodka-narancs volt, majd ezt követte a whiskey-kóla. A negyedik féle ital uán már eléggé felszabadultak lettünk, elindultunk táncolni. Kicsit bizonytalanul álltam fel a helyemről és indultam meg a parkett felé. Ana Michaellel táncolt, Jade Ashtonnal, Jesy Calummal, Leigh-Anne és Perrie pedig nem jöttek. Így maradtam egyedül. Elkezdtem ritmusra mozogni, majd hirtelen két kezet éreztem a derekamon. Hátrapillantottam, Luke állt mögöttem. Hirtelen nem érdekelt, hogy mit és miért csinál, belementem a játékába és táncolni kezdtem vele.
- Ugye tudod, hogy nagyon szexi vagy ebben a ruhában? - duruzsolta a fülembe, amitől kirázott a hideg.
- Igen? - táncoltam továbbra is.
- El se tudod képzelni mennyire - apró puszikkal hintette be a nyakamat.
- Luke, mit csinálsz? - fordultam vele szembe.
- Szerinted? - közelebb hajolt, és megcsókolt.
- Luke, részeg vagy - toltam el magamtól.
- De a látásom még jó - kacsintott, majd elment. Hitetlenkedve felnevettem, majd tovább táncoltam.
- Szépségem, meghívhatlak egy italra? - jött oda hozzám egy idegen. Egy elég helyes idegen.
- Kedves ajánlat, de sajnos nemet kell mondanom. Már így is túl sokat ittam - biccentettem oldalra a fejemet.
- Szerintem, ha túl sokat ittál volna, akkor most nem mondtál volna nemet - nevetett fel.
- Úgy gondolod? Hát jó, akkot szívesen megiszom veled egy italt - mosolyogtam rá.
- Ülj le az egyik boxba, majd én odaviszem - és ezzel el is tűnt.
Követtem az utasítását és leültem az egyik üres boxba. Tekintetemmel a többieket kerestem, és meg is találtam őket, mindannyian nagyon jól mulattak, egyedül egy valakit nem láttam, Luke-ot. A kedves idegen elém tette a színes koktélt és a másikat pedig maga elé tette le. Belekortyoltam az italba és hümmögve fejeztem ki tetszésemet. Miután elfogyasztottam italomat, újra a táncparkett felé vettem az irányt, újdonsült ismerősömmel, akit - mint időközben kiderült - Greg-nek hívnak. Mintha csak tudták volna, hogy éppen most lépek a parkettre, megszólalt a kedvenc számom. Felszabadultan táncolni kezdtem, szemben velem pedig Greg tette ugyanezt. A szám végére már kicsit kifáradtam, a sok alkoholtól pedig szédülni kezdtem és hányingerem lett. Szédelegve próbáltam magamnak keresni egy széket, de a lábam pillanatok alatt összecsuklott, és, ha valaki nem kap el a földön landolok. Greg felvett menyasszonyi pózban és elkezdtett kifelé vinni.
- Hé, hová viszed? - jött oda Luke.
- Nem a te dolgod - zárta rövidre és újra elindult.
- Csak, hogy tudd, ő a barátnőm - mondta.
- Ha az lenne, akkor nem velem lett volna, majdnem egész éjjel. Ennél jobbat mondj, öcsi.
- Tedd le a lányt! - szólította fel.
- Ahogy akarod - mondta és ráállított a padlóra. - Ő az enyém.
- Ő nem egy tárgy, hogy a tulajdonodba vedd seggfej - fogta meg a kezem Luke.
A következő pillanatban Greg ökle elindult felé, és el is találta az orrát. Luke a földre esett az ütéstől, ő pedig nevetve figyelte. Azonnal felkelt behúzott egyet Greg-nek, és kitört a verekedés. Mindenki ütött mindenkit, jöttek a biztonságiak és egyszercsak minden elsötétült.

2015. június 9., kedd

11. rész ~ Koncert



- Mehetünk? - állt meg a szobaajtóban Anastasia.
- Igen - fordultam felé.
Felkaptam a sporttáskámat és elindultam a lift felé, barátnőmmel az oldalamon. Most indulunk az arénába, ahol ma este koncertezni fogunk. Őrület! A fiúk és a lányok már egy órája elmentek. Kimentünk a szálloda elé, ahol már várt ránk a busz. A turné nagy részét ebben fogjuk tölteni. Ahogy közeledtünk a helyszín felé egyre jobban eluralkodott rajtam a pánik. Ana próbált lenyugtatni több-kevesebb sikerrel. Odaérve az arénába rögtön szembetaláltam magam a lányokkal, akik a színpadon gyakorolták az esti produkciót. A színpad szélén ott álltak a fiúk és a Little Mix menedzsere, Sam is. Ledobtam a táskámat az öltözőbe és én is kimentem megnézni a lányokat. Eszméletlenül jó hangjuk van és még táncolni is tudnak. Az utolsó szám végén megtapsoltam őket, majd sorra megöleltem mindenkit.
- Csodálatosak voltatok! - ugrándoztam, mint egy rajongó.
- Köszi - öleltek meg mindannyian egyszerre.
- Rea, öltözz át, utána te is elgyakorlod a számokat, majd a sminkesek és a fodrász vár - szólt rám Bailey.
Eleget téve kérésének elindultam az öltözőbe. Felvettem a ruháimat, amit a stylist készített elő. Egy egyszerű fehér topból és fekete szoknyából állt, hozzá egy fekete magassarkú és néhány kiegészítő. Felmentem a színpadra és nekiláttam elénekelni a dalokat. Oldalt ott álltak a fiúk, Ana, Bailey, valamint Jade és Leigh, később csatlakozott Perrie és Jesy is. Tekintetem többször találkozott Luke-éval, de arcáról semmit nem tudtam leolvasni. Mikor befejeztem a gyakorlást kissé kifáradva vonultam le a színpadról. A lányok tapsikolva futottak oda hozzám és öleltek át.
- Ügyes voltál - jöttek oda a fiúk.
- Persze, mert még nem volt közönség - nevettem fel.
- Este is remek leszel - mosolygott Mikey.
- Remélem - mondtam és otthagytam őket, mert már vártak a sminkesek.
Mivel nem szerettem volna túlzásokba esni, ezért csak szememet csinálták kicsit "extrémebbre" a megszokottnál, számra halványrózsazsín rúzst kentek, majd átadtak a fodrásznak. Először megmosta a hajamat, majd megszárította. Rendezetlenül összefonta oldalra, néhány tincset szabadon hagyva. Oldalra tűzött néhány csattot és a tükör felé fordított. Belenézve elégedett voltam a látvánnyal. Most már teljes szettemben álltam a többiek elé. A legtöbben megdícsérték kinézetem, Mike - szokásához híven - pedig azt mondta béna. Nem lepődtem meg túlzottan, így egy "Rohadj meg, Gordon"-nal letudtam. Délután öt óra fele megérkeztek a rajongók. A koncert csak nyolckor kezdődik, de ha valaki jó helyeb szeretne lenni, mindenkinél előbb kell érkeznie. A fiúk a már jelen lévő rajongókkal beszélgettek egy kicsit, majd kihívtak minket is.
- Rea, tetszik Las Vegas? - kérdezte az egyik lány.
- Gyönyörű város, főleg éjjel, mikor minden ki van világítva, egyszerűen káprázatos - válaszoltam.
- Ha egy napra valaki másnak a bőrébe bújhatnátok a jelenlévők közül, ki lenne az? - kérdezte egy másik.
- Ó, én Leigh-Anne! - lóbálta a kezét Jade a levegőben.
- Senkiébe, én tökéletes vagyok magamként - kacsintott Calum.
- Én Bess - mondta Luke - Szeretnék egyszer ilyen szép lenni - tette hozzá, mire a rajongók hangos visítozásba kezdtek.
-  Nos, köszönjük a kérdéseket, találkozunk a koncerten - mosolygott a közönségre Ash, majd levonultunk a színpadról.
- Ne hívj így! - fordultam Luke felé.
- Miért?
- Mert idegesítő és nem ez a becenevem. Ez nem is a Rebecca becézése.
- Már hogy ne lenne az? - förmedt rám.
- A Bess az Elizabeth becézése - világosítottam fel.
- Nem tök mindegy?
- Nem!
- Másba miért nem tudsz belekötni?
- Mert csak te idegesítesz - vigyorogtam rá, mire a falhoz szorított.
- Vigyázz, mielőtt olyat teszek, amit megbánnék - suttogta és továbbra is a csuklómnál fogva tartott.
- Ez fáj - nyöszörögtem.
- Legalább tudod milyen érzés - motyogta, majd elengedett.
 - Minden rendben? - jött oda Jade.
- Persze - erőltettem egy mosolyt az arcomra.
- Nekem elmondhatod - simította meg a karom.
- Minden oké.
- Little Mix 5 perc a kezdésig! - szólt az egyik dolgozó.
- Úristen, de izgulok! - ugrált mellénk Leigh.
- Felesleges, úgyis lehidalnak tőletek - nevettem.
- Csoportölelés! - kiáltotta Jesy és megölelt minket.
- 2 perc!
- Na menjetek - tereltem őket a színpad felé.
A két perc leteltével a lányok felrohantak a színpadra. Elmondták a szokásos üdvözlőszöveget, majd belekezdtek. Először Salute című dalukat adták elő, és táncoltak is. Utána jött a Move, a DNA, a Little Me, a Word up, végül a Wings. Sokkal jobbak voltak, mint a próbán, egyszerűen fantasztikusak. Lejöttek a színpadról, én meg egyre jobban kezdtem pánikolni. Barátnőm lépett mellém, majd megölelt és pár biztató szót is mondott. Ugyanezt eljátszottam a többi lánnyal. Odamentem Michael-hez és őt is megöleltem. Hasonlóan a barátnőmhöz ő is próbált lenyugtatni és bíztatni egyszerre. Hatalmas volt a nyomás, mindenhol emberek és beszűrődött a rajongók kiabálása is. A hölgy szólt, hogy öt perc van hátra, mire szédülni kezdtem.
- Jól vagy? - kérdezte Ashton.
- Nem. Nem tudom megcsinálni. Nem, nem! - kezdtem el kiabálni. Teljesen pánikba estem, fel-alá járkáltam s kapkodtam a levegőt.
- Hé, Becky! - fogott le Michael. - Meg tudod csinálni, képes vagy rá, oké?
- Nem fog menni - ráztam a fejem.
- Bess, figyelj! Felmész a színpadra, előadod a dalokat és remek leszel! Világos? - lépett elém Luke.
- Jó.. Felmegyek - suttogtam. - És ha elrontom? - fordultam vissza.
- Nem fogod! - lökött egyet rajtam, mire majdnem orraestem a lépcsőben.
Óvatosan szedtem a lépcsőfokokat, és elindultam egyenesen a színpad közepére. Több száz ember tekintete szegeződött rám, amitől kicsit zavarba jöttem, pedig nem most először állok színpadon.
- Sziasztok srácok! - kiabáltam a mikrofonba, mire felsikítottak. - Nagyon örülök, hogy itt lehetek és rettenetesen izgulok - nevettem. - Szóval, kezdhetjük?
- Igen! - kiáltották.
Belekezdtem a legelső dalba, ami a Stop volt. Rengeteg dolog cikázott a fejemben a dal, a közönség, a kamerák, a fények. Próbáltam nyugtatni magam és csak a dalra koncentrálni. Sikerült is, ezután már teljesen átadtam magam a daloknak nem érdekelt mit gondolnak, jól éreztem magam. Az utolsó szám előtt egy kis szünetet tartottam.
- Az utolsó dalként egy feldolgozást hoztam nektek. Gondolom sokan ismeritek, hiszen elég népszerű dal. Ez a Love Me Like You Do Ellie Goulding-tól. - elkezdtem az utolsó dalt is. A közönségből sokan velem együtt énekeltek.
- So love me like you do, lo-lo-love me like you do, Love me like you do, lo-lo-love me like you do. Touch me like you do, to-to-touch me like you do. What are you waiting for? - ekkor Luke-ra néztem, magam se tudom miért. Összefont karokkal állt és engem nézett. Féloldalas mosolyra húzta a száját és elment. Folytattam a dalt, mit sem törődve az előbbi jelenettel. Befejeztem a dalt, a közönség pedig hangos kiabálásba és tapsolásba tört ki. Megköszöntem a koncertet és vigyorogva lementem a színpadról. Mikey karjai közé vetettem magam, ő meg megpörgetett a levegőbe.
- Nagyszerű voltál, Becky! - húzott magához egy ölelésre.
- Úristen, ez király volt! Azt hittem kidobom a taccsot - nevettem fel.
- Becky! - sipították a lányok és rám vetették magukat. Pontosabban ránk.
- Au! - kiáltott fel Michael. - Nehezek vagytok ám.
- Vagy csak te vagy gyenge - öltötte rá ki a nyelvét Perrie.
- Hé, nem is tudtam, hogy énekled a Love Me Like You Do-t, hogy-hogy nem énekelted a próbán? - kérdezte Leigh.
- Nem tudom, eredetileg nem ez lett volna.
- Mindegy, mert nagyon jó voltál! - kiáltott fel.
- Lassan ti jöttök - fordultam Ashton felé, mikor felkeltem a földről. 
- Aha - bólintott. 
- Izgulsz?
- Nem szoktam - mosolygott.
- Valaki! Elszakadt a pólóm! - kiabált Calum.
- Mit csináltál? - nevettem el magam, mikor megláttam.
- Nem vicces, majdnem felnyársalt a kerítés! - kérte ki magának.
- Mit kerestél a kerítésnél?
- Cigiztem. 
- Vess magadra.
- Segíts kérlek - nézett rám boci szemekkel.
- Hol szakadt el? - sóhajtottam.
- Itt - mutatott a vállára.
- Remek, akkor - ragadtam meg a pólójának az ujját és egy egyzserű mozdulattal letéptem, majd a másikat - így tökéletes lesz.
- Hű, tényleg - nézte meg Cal. - Köszi, Becca. 
- Fiúk, két perc! - szólt a nő.
- Sok sikert - öleltem meg Ashtont, majd Mikey-t is. 
Luke jelent meg mögöttem, miközben a dalt dúdolta. Mikor elment mellettem egy pillanatra megállt és felém fordult. 
- What are you waiting for? - nézett a szemembe, majd felment a színpadra.

2015. június 3., szerda

10. rész ~ Tökéletes hang

Sziasztok! Kisebb késéssel meghoztam a következő részt. Szeretném megköszönni a két kommentet, valamint a két díjat, amit kaptam! Ez a rész szörnyű lett és rövid is, de mentségemre szóljon, hogy a következő jobb lesz! :D Jó olvasást, Jade.


Reggel veszekedésre lettem figyelmes. Résnyire nyitottam a szemem, hogy lássam kik azok, és Mikey-t meg Luke-ot pillantottam meg.
- Haver nem hiszem el, hogy ezt csináltad! - suttogta Luke.
- Nem olyan nagy cucc! - vágott vissza Mikey.
- Hiszen alig ismered! És ő ebbe benne volt?
- Luke, úgy csinálsz, mintha a világ legnagyobb hibáját követtem volna el.
- Jó, lehet, hogy kicsit túl reagáltam - mondta.
Akkor még nem tudtam miről is beszélnek. Csendben elhagyták a szobát, én meg felültem. Nyújtozkodtam egyet, majd lemásztam volna az ágyról, de elvesztetten az egyensúlyom és földre estem. Sajgott a fejem és a hátam is fájt. Szuper.
- Becca! - rontott be a szobámba Anastasia. - Minden oké?
- Persze, miért ne lenne?
- Mert a földön fekszel és úgy nézel ki, mint akin átment egy úthenger.
- Igazán kedves vagy - motyogtam. - Lehet, kicsit kifáradtam az este. Nem emlékszem sok mindenre.
- Játszottunk.
- Azt tudom, de arra nem emlékszem, hogy ittunk volna.
- Mi nem is, csak te. Az egyik feladatod az volt, hogy igyál meg egy üveg whiskeyt.
- Tényleg? - meredtem rá.
- Aha.
- És milyen feladatot kaptam még?
 - Megnyaltad a falat, csókolóztál Luke-kal, fahéjat ettél, soroljam még?
- Jézusom - temettem a fejemet egy párnába.
- Igazán vicces voltál - nevetett. - Na megyek, fürödj le, hátha felébredsz.
Eleget téve a kérésének bevonszoltam magam a fürdőszobába és teletöltöttem a kádat vízzel. Levetkőztem és beleültem a habbal teli kádba. Bedugtam a fülhallgatóm, és remélve, hogy nem ejtem bele a vízbe a telefonom után nyúltam. Bekapcsoltam a zenét, utána meg felmentem Twitterre. Gyorsan posztoltam egyet: "Őrült este, elég jól szórakoztunk.. @AnaSmith @Luke5SOS @Michael5SOS @Ashton5SOS @Calum5SOS @JadeThirlwall @LeighAnnePinnock @JesyNelson @PerrieEdwards" [a LM-es lányoknak nincs külön Twitter fiókja, csak a történet miatt itt most van - szerk.] Elküldtem az üzenetet, amire rögtön érkezett is válasz. "Michael5SOS: @Rea csodálom, hogy emlékszel valamire lol"  "Rea: @Michael5SOS Én is szeretlek" Elbeszélgettünk egymással, holott egy helyen vagyunk. Kiszálltam a kádból és kerestem valami ruhát, majd a többiek keresésére indultam. Meg is találtam őket Ashton és Jade szobájában.
- Megjött a whiskey-s csaj! - kiáltott fel Michael.
- Nagyon vicces vagy, Gordon - ültem le mellé.
- Ne hívj így! - mondta mérgesen.
- Te kezdted, Gordon.
- Utállak.
- Nem utálsz - vigyorogtam.
- Nem tudlak utálni.
- Becca és Luke nektek programotok van, nem? - szólalt meg Anastasia.
- Te honnan tudsz erről? - fordultam felé.
- Um, Luke mesélte.
- Mehetünk? - kérdezte az említett személy.
- Igen - felálltam és kimentem a szobából, Luke-kal az oldalamon. - Hova megyünk?
- Titok - mondta tömören.
- Jó - sóhajtottam.
Beszálltunk egy fekete Raneg Rover-be és elindultunk. Csendben néztem az elsuhanó fákat, és esélyem se lett volna kitalálni hova megyünk, mivel most járok itt életemben először. Nem sokkal később Luke leparkolt egy elhagyatott helyen. Közelebb érve rengeteg szék volt ott, na meg pókháló. Volt ott egy vetítő, mire leesett, hogy hol lehetünk.
- Ülj le - mondta Luke, majd eltűnt.
Pár perc múlva megjelent a vetítőn a szokásos kezdő jelenet a filmeknél. Luke helyet foglalt mellettem. Aztán elindult a kedvenc filmem, a Tökéletes hang. Elég régi, de még mindig imádom. És nem azért, mert a főszereplő lány neve Becca. Mindig is kedveltem a zenés filmeket. Akaratlanul is elkezdtem dúdolni a dalokat, aminek az lett a vége, hogy én énekeltem a Bellák részét, Luke meg a Treblemakers-ökét. Elég viccesen festhettünk, az biztos.
- Ez remek volt, köszönöm, hogy elhoztál - mondtam, mikoözben hazafelé tartottunk.
- Nincs mit - válaszolta ridegen. És visszatért a régi Luke. Mit is gondoltam? Hogy szórakoztunk egyet és máris puszipajtások leszünk?
- Nem magadtól hoztál ide, ugye?
- Nem.
- Gondoltam - forgattam meg a szemem. - Te nem tudsz kedves lenni.
- Ezt honnan veszed? Tudok kedves lenni azokkal, akikkel akarok.
- Pf, jellemző.
- Mit puffogsz?
- Nem puffogok.
- De azt csinálod.
- Szállj le rólam!
- Ezer örömmel - morogta.
Visszaértünk a hotelbe én meg rögtön Ana-t kezdtem el keresni. Persze, hogy nem a szobájába volt. Megkérdeztem a többieket, de senki nem látta. Idegesen csaptam be magam mögött az ajtót és ledőltem az ágyra. Pár perccel később kopogtak, majd benyitott Leigh-Anne.
- Becca, minden rendben? - ült le mellém.
- Nem. Nagyon izgulok az esti koncert miatt, a barátnőm eltűnt, valamit titkolnak előlem és Luke is totál kiakasztott - hadartam el egy szuszra.
- Nyugi, azért levegőt vegyél - nevetett. - Figyelj! Én is izgultam az első koncerten, de még mennyire! A lányok alig tudtak lenyugtatni. Nagyon féltem, hogy elrontok valamit és kiröhögnek, kifújolnak vagy valami. Aztán felmentem a színpadra. Becsuktam a szemem és azt gondoltam, hogy nincs ott senki. Hogy egymagam vagyok. És a végén sikerült. Mára meg már teljesen leküzdöttem a félelmem.
- Azt hiszem kipróbálom - mosolyodtam el.
- Luke-kal meg ne törődj, egy seggfej, ha így viselkedik veled - nevetett.
- Köszi, Leigh sokat segítettél - öleltem meg.
- Bármikor - szorította meg a kezem. - És, ha már így kettesbe vagyunk; láttad tegnap este Ashton-t és Jade-et? Olyan aranyosak, nem?
- Szerintem is. Nem értem, miért nem jönnek össze?
- Ha maguktól nem, akkor mi majd segítünk - kacsintott.
-  Hellóka! - toppant be barátnőm. - Hallom kerestél.
- Én nem zavarok - mondta Leigh, és kiment.
- Igen, kerestelek - fordultam Ana felé - Miért kellett azt mondtanod Luke-nak, hogy vigyen el abba az elhagyatott moziba?
- Én nem mondtam neki semmit - tette az ártatlant.
- Ne nézz hülyének!
- Nyugi már! Tudom, hogy imádod azt a filmet, Luke-kal meg tök összepasszoltok, csak nem veszitek észre.
- Csak te kombinálsz megint - sóhajtottam.
- Persze, ez is az én hibám - fújtatott idegesen.
- Nem azt mondom. De még a vak is látja, hogy utáljuk egymást.
- Jó, mindegy! Hanyagoljuk a témát.
- Szerintem is.
- Viszont valamit el kell mondanom - tördelte az ujjait.
- Hallgatlak.
- Én..Én lefeküdtem Michael-lel.
- Hogy mi? - döbbentem le.
- Véletlen volt. Vagyis nem. De, ahj nem tudom..
- Ana, te kihasználtad őt?
- Nem, dehogyis! Én szeretem őt, de nem hiszem, hogy az érzés kölcsönös lenne.
- Beszéljek vele?
- Megtennéd? - nézett csillogó szemekkel.
- Persze - mosolyogtam rá.
- Köszönöm, Becca - ölelt magához.
- Szóval szereted őt?
- Igen - pirult el.
- Jaj, ez tiszta aranyos! Milyen jó lenne, ha a legjobb barátnőm és a legjobb barátom együtt lennének!
- Ez nem fog megtörténni.
- Ne legyél ilyen negatív. Biztos, hogy bejössz neki, hiszen tegnap is folyton téged bámult - nevettem fel. 
- Te azt honnan tudnád, hiszen részeg voltál! - nevetett ő is.
- Muszáj emlékeztetned rá? Még mindig nem hiszem el, hogy ezt tettem!
- És legalább jól sikerült a randi? - csapott a combomra, mire felszisszentem.
- Nem randi volt, de igen. Jól éreztem magam.
- Akkor volt értelme órákon át keresni egy nyamvadt helyet, ahol nem jár senki.
- Bár, még jobb lett volna, ha együtt megyünk. Mármint így tizen, és nem csak ketten.
- Majd legközelebb - kacsintott.

2015. május 29., péntek

9. rész - Utazás

Hello! Szomorúan vettem észre, hogy az utóbbi pár részhez nem érkezett komment. Nem tudom mi ennek az oka, mindenesetre örülnék neki, ha írnátok, mivel nagyon sokat számít a véleményetek! Íme az új részt, jó olvasást. xx Jade


Komotósan keltem ki pihe-puha ágyamból és telefonom keresésére indultam. Meg is találtam a földön. Megnéztem az órát, ami 10:37-et mutatott. Ezzel nem is lett volna baj, ha nem fél tizenegykor indul a gépünk, ráadásul a repülőtérig az út legalább negyed óra, és hétvégén az utak is forgalmasabbak. Mikor összeraktam a fejemben ezt az egészet, ijedten rohantam ki az ajtón egyenesen Michael szobájába.
- Mikey, kelj fel, elaludtunk! - ráztam meg a vállát.
- Hagyj - dörmögte.
- Hát jó - mondtam és egy egyszerű mozdulattal ráugrottam. - Ébresztő!
- Becca, hagyjál már - lökött le magáról, egyenesen a földre. Kimentem a fürdőbe és teletöltöttem az egyik vödröt jéghideg vízzel. Visszaosontam a szobájába és ráöntöttem a vödör tartalmát.
- Baszd meg! - ugrott fel. - Normális vagy?
- Teljes mértékben - vigyorogtam rá, és megakadt a szemem a sarokban lévő megafonon. - Ezt kölcsön veszem.
Kimentem a folyosó közepére, és elkiáltottam magam a megafonba.
- Aki két percen belül nem tolja ki a képét a szobájából, arra egy vödör jéghideg vizet fogok borítani! Michael már kipróbálta.
- Nem hazudik! - kiáltotta reszketve Mike. Fél percbe sem tellett, a három fiú a szemét dörzsölve lépett ki a szobájából.
- Na ezt már szeretem - mosolyodtam el. - Most pedig irány készülődni, van negyed órátok!
- Igenis, anyu! - mondta Cal, mire elnevettem magam.
Gyorsan berohantam a fürdőbe és a lehető leggyorsabban lezuhanyoztam. Mikor végeztem elővettem egy fekete magasított derekú rövidnadrágot, egy virágos toppot és egy fekete magassarkút. A szememet kihúztam, a hajamba pedig kötöttem egy kék, virágos kendőt. Végül felkaptam a táskámat és késznek nyilvánítottam magam. Belenézve a tükörbe tetszett az összahatás. Alig negyed órán belül készen is voltam. A többiek is készen álltak az útra, bár nekik nem kell annyit készülődniük.
- Indulhatunk? - kérdeztem izgatottan a fiúktól.
- Csak nem izgulsz? - kérdezte mosolyogva Ash.
- De! Hiszen még sosem jártam Amerikában és az ottani emberek teljesen mások, de ti ezt gondolom tudjátok - magyaráztam.
- Persze. De hamar megszokod.
- Remélem. Na, de menjünk, mert elkésünk! - mutattam az órára. Elindultunk a kocsihoz, bepakoltuk a bőröndjeinket és elindultunk a reptérre. Az amúgy negyed órás út kicsit elhúzódott, mivel dugóba kerültünk. Unalmamban csekkoltam a közösségi oldalaimat, mikor sms-em jött.

From: Anonymus 11:04 de
Találkozzunk a repülőtéren a 3-as terminálba. Egyedül gyere! -A

Nyeltem egy nagyot és eltettem a telefonom. Már csak ő hiányzott. Ügyet sem vetve az üzenetre folytattam a társalgást a fiúkkal. Ashton éppen videót csinált.
- Hello srácok! Éppen úton vagyunk a reptérre, aztán célba vesszük Amerikát! Itt vannak a fiúk és a gyönyörű, csodálatos, eszméletlen és lélegzetelállító Rea is - mutatta felém a telefont én meg nevetve intettem. - Hamarosan találkozunk.
- Gyönyörű, csodálatos, eszméletlen, lélegzetelállító? - kérdeztem nevetve.
- Jobb nem jutott eszembe - nevetett fel.
Mikor megérkeztünk, kiszálltunk az autóból és a bőröndjeinkkel együtt indultunk el befelé. Egy frappáns kifogással, miszerint vécére kell mennem, elindultam a hármas terminál felé. Körbenéztem, de hiába, mivel fogalmam sincs kit kell keresnem.
- Hello - lépett oda hozzám egy ismeretlen lány.
- S-Szia - dadogtam.
- Csinálnál velem egy képet, hatalmas rajongód vagyok! - mosolygott rám. 
- Persze - mosolyogtam megkönnyebülten és csináltam vele egy képet.
- Rebecca - jött oda mosolyogva egy szőke hajú lány.
- Segíthetek?
- Ó, milyen udvariatlan vagyok! Aleisha McDonald, vagy mondjam inkább úgy, hogy -A? 
- Szóval te vagy az.
- Persze, hogy én! De gondolom fogalmad sincs róla, hogy ki vagyok, ugye? - mosolygott továbbra is.
- Nem - feleltem tömören.
- Luke ex-barátnője vagyok. 
- És mit akarsz tőlem?
- Nem egyértelmű? Azt, hogy hagyd békén Luke-ot! Hozzá nem való egy ilyen pénzéhes...mindegy. Szóval egyik nap, miután megláttam rólatok a cuki közös képeket és láttam, hogy mennyien odavannak értetek, úgy gondoltam, hogy kicsit megleckéztetlek. Kicsit rádijesztek, hogy rájöjj a dolgokra. De sajnos ez nem jött össze. Túlságosan is sokan védtek téged. 
- Szuper. És most azért jöttél, hogy újra keresztbetegyél nekem?
- Dehogyis, butus! Bármennyire is fáj, de hagynom kell, hogy együtt legyetek. Luke boldog. A tegnapi kép után rájöttem, hogy az. És ez ellen nem tehetek semmit. Bár legszívesebben most lelöknélek a tetőről, nem teszem, mert boldoggá teszed azt az embert, aki fontos nekem. - sóhajtott. - Szóval menj. Menj, míg nem gondolom meg magam. De ne feledd! Ha megbántod, kinyírlak!
Se szó, se beszéd megfordultam és visszasiettem a fiúkhoz. Ez a lány olyan kedvesnek tűnik, miért viselkedik így? Azt hiszem tudom. Luke miatt. Mivel szereti őt, és egyrészt fáj neki, hogy mással látja, de azt akarja, hogy boldog legyen. Hihetetlen, hogy mennyire ismeri őt, de nem esett le neki, hogy az egész színészkedés. 
- Az hittük már belefulladtál a vécébe - üdvözölt Mikey.
- Örültetek volna, mi? Amúgy nem, csak találkoztam pár rajongóval - mosolyogtam. 
- Erről jut eszembe - fogta meg a vállamat Ashton maga felé fordítva. - Fordulj meg. 
Tettem, amit kér és megfordultam. A döbbenettől elfelejtettem sikítani.
- Meglepetés! - kiáltotta barátnőm, én meg a nyakába vetettem magam. 
- Mit keresel itt? - kérdeztem meglepődve Ana-t.
- Csak nem képzelted, hogy kihagyom az első koncertedet Amerikában?!
- De, hát úgy volt, hogy...
- Tudom, de megbeszéltem apuval, aki nem bánta, ha kicsit előbb hazajövök.
- Köszönöm, hogy idejöttél és otthagytad a csodálatos Barbados-t miattam! Köszönöm, köszönöm, köszönöm - ölelgettem.
- A lányok mikor érnek ide? - kérdezte Luke.
- Milyen lányok? - érdeklődött barátnőm.
- A Little Mix. Ők lesznek a másik előzenekarunk - világosította fel Cal.
- Ja. Ők is ezzel a géppel jönnek?
- Mivel itt laknak, valószínű - nevetett fel.
- Csúcs - vigyorgott.
- Sziasztok! - jöttek oda hozzánk a lányok, megölelték a fiúkat, majd felénk fordultak.
- Biztos te vagy Rea - mosolygott egy kék (?) hajú lány. Mintha Michael-t látnám lányban. - Jade Thirlwall - nyújtotta a kezét.
- Rebecca Wright - fogtam vele kezet. A többiek is, név szerint Leigh-Anne, Perrie és Jesy is bemutatkoztak nekem és Anastasia-nak is. Nagyon kedvesnek tűnnek.
- Megkérjük a 146-os, Las Vegas-ba tartó járat utasait, hogy kezdjék meg a beszállást - mondta egy női hang a bemondóba. Becsekkoltunk, majd felszálltunk a gépre. A fiúk persze nem tudtak elnyugodni és a gépen is állatkodtak, amiért többször is ránk szóltak. Mivel több, mint fél napot fogunk utazni, ezért úgy gondoltam, hogy pihenek egy kicsit. Bedugtam a fülhallgatóm és elindítottam az egyik All Time Low számot. A turné 31 állomásból áll, Las Vegas-ban kezdünk, az utolsó koncertünk pedig Floridában lesz. Izgatott vagyok, hisz' még sosem jártam Európán kívűl. Nagy álmom volt, hogy egyszer itt koncertezzek, és a fiúknak hála ez sikerült. A nagy gondolkodásban elaludtam.
- Becky! - rázta meg a vállam Ash. - Ébredj, mindjárt leszállunk.
Kinyitottam a szemem, nyújtóztam egyek, majd kinéztem az ablakon. Elém tárult Amerika gyönyörű látványa. A többiek fent voltak, de látszott rajtuk, hogy ők is aludtak valamennyit. Ana és én vagyunk  az egyetlenek, akik nem jártak itt, hiszen a lányok is turnéztak már az Államokban korábban. Sikeresen landoltunk, majd két kocsival elindultunk a hotel felé. Az első kocsiban utaztak a lányok és Ana, a másik kizárásos alapon a fiúk és én. Odaérve leesett az állam. A hotel valami eszmétletlenül szép volt kivülről és belülről is. Bevártuk a többieket, majd bejelentkeztünk.
- Öt szobát foglaltak le - mondta a receipciós.
- Nem, ez valami tévedés. Három szobáról volt szó - rázta a fejét Perrie.
- Itt van a papíron - mutatta felénk. Öt szoba névre szólóan.
- Névre szólóan? - szólaltunk meg tökéletesen egyszerre.
- Michael Clifford és Anastasia Smith, Luke Hemmings és Rebecca Wright, Ashton Irwin és Jade Thirlwall, Calum Hood és Jesy Nelson, Leigh-Anne Pinnock és Perrie Edwards - olvasta fel a neveket.
- Ez valami tévedés lehet - rázta a fejét Ana.
- Sajnálom, de már nem tudunk változtatni.
- Kérjük a kulcsokat - sóhajtott Jesy.
Odaadta az öt szobakulcsot, majd nagy nehezen a csomagok miatt felmentünk a nyolcadikra. Benyitottunk az első szobába a 832-be és döbbenten álltunk az ajtóba.
- Egyágyas szobák, ez komoly? - nyögött fel Mikey.
- Ki a franc foglalta ezt le? - kérdezte Ana.
- Van egy tippem - motyogtam.
- Clara - sóhajtott Luke.
- Majd valahogy megoldjuk - rántottam meg a vállam. - Én elmentem lepakolni.
Elindultam a Luke-kal közös szobánkba a 833-asba. Ugyanolyan volt, mint Michael és Ana lakosztálya. Eredetileg három szobát foglaltunk le, két négyágyast a két bandának és egy kétágyast nekem és barátnőmnek. De Clara ezt is elintézte. Elkezdtem kipakolni a ruháimat a szekrény egyik felébe. Egy kicsivel később csatlakozott Luke is. Szótlanul ültünk egymás mellett és pakoltunk. Nem tudtam mit mondani, de ahogy láttam ő sem. Mikor befejeztem sóhajtva felálltam és átmentem Ana szobájába. Az ágyon elterülve telefonozott, a földön Mikey ült és ő is hasonlóan tevékenykedett.
- Mit szólnátok, ha játszanánk valamit? - rukkoltam elő az ötlettel.
- Játszani? - kérdezte értetlenül Michael.
- Üvegezzünk - mosolyogtam.
- Nekem oké - vonta meg a vállát. - Szólj a többieknek.
Átmentem a többiek szobájába is, és beszámoltam nekik az ötletemről. Fura módon mindenkinek tetszett, úgyhogy összegyűltünk Michael és Ana szobájába és leültünk egy körbe a szőnyegen. Én Ana és Leigh között ültem. Leigh mellett Jade, mellette Jesy, Perrie, Calum, Michael, Ashton és Luke. Az első pörgető - sorshúzás alapon - Mikey lett. Az üveg Cal felé mutatott.
- Felelsz vagy mersz? - kérdezte.
- Felelek.
- Kivel feküdnél le a jelenlévők közül? - kérdezte Mike, Calum meg kikerekedett szemekkel meredt rá.
- Talán Jesy-vel - motyogta és elpirult az említett személlyel együtt. Calum volt a soros, megpörgette az üveget, ami Jade-re mutatott.
- Felelsz vagy mersz, drága Jade? - vigyorgott gonoszan.
- Merek.
- Csókold meg Ashton-t! - mondta. A lány félve pillantott rá Ash-re, akinek arcán egy féloldalas mosoly ült. Odalépett hozzá és hosszan megcsókolta. A csapatból mindenkinek egy 'húú' hagyta el a száját. Egy jó ideig elvoltunk, rengeteget nevettünk főleg, mikor Michael megnyalta Calum arcát. Az üveg most barátnőmre mutatott.
- Hm. Sztriptízelj Michael-nek - adta a feladatot Luke.
- Ezt ugye nem gondoltad komolyan? - meredt rá Ana.
- Dehogynem - vigyorgott.
- Ezért még kapsz - motyogta barátnőm, majd Michael elé lépett. Luke kérésének eleget téve ringatni kezdte a csipőjét közben néhány táncmozdulatot is végzett. Mikey kikerekedett szemekkel vizslatta barátnőmet, legalábbis a fenekét biztos. Mikor Ana befejezte odahajolt hozzá és egy apró csókot lehelt ajkaira, majd visszaült mellém. Értetlenül néztem rá, mire megrázta a fejét. Ana pörgetett az üveg pedig Luke-nál állt meg.
- Nocsak, nocsak. Most megfizetsz az előbbiért - húzta gúnyso mosolyra a száját. - Legyél a csicskám egész héten. Bármit kérek, te megtesze.
- Kizárt - mondta Luke.
 - Ez a feladat! Muszáj megcsinálnod.
Luke segítségkérően fordult körbe, de mindenki egyet értett abban, hogy muszáj megcsinálnia. Lemondóan sóhajtott, majd bólintott, miszerint megcsinálja. Ezután befejeztük a játékot és mindenki elvonult a saját szobájába. Ana persze kihasználta, hogy Luke a szolgája, így megkérte, hogy csináljon neki vacsorát, majd súgott neki valamit. Ő meg vissza. És ez így ment, míg Luke meg nem fordult és bement a szobába. Én is így tettem.
- Nincs kedved holnap elmenni valahova? - kérdezte hirtelen. Várjunk, erről beszéltek?
- Hova?
- Megnézhetnék a várost a koncert előtt.
- Oké. A többiek is jönnek?
- Nem. Van egy meglepetésem - mosolygott.
- Félnem kéne? - nevettem.
- Nem - rázta meg a fejét nevetve.
Bementem a fürdőbe és lezuhanyoztam, felöltöztem, majd fogat mostam és visszamentem a szobába. Luke már nagyban aludt szétterülve az ágyon. Nevetve arrébb tuszkoltam és befeküdtem mellé.

2015. május 26., kedd

8. rész ~ "Randi"

Sziasztok! Meghoztam az új részt, a szokásostól eltérően, nem szombaton. Mostantól kedden és szombaton lesznek új részek. Jó olvasást! Jade x


Holnap kezdődik a turné. Legnagyobb szerencsémre nem tudódott ki a börtönös incidens, így teljes nyugodtsággal készültem az útra. Éppen a bőröndöm felett guggoltam és pakoltam be a ruháimat, mikor a laptopom pittyegni kezdett. Anastasia akart videóchatelni.
- Szióka! - vigyorgott barátnőm.
- Szia - köszöntem vissza.
- Megzavartalak?
- Nem, csak pakoltam. De rád mindig van időm - huppantam le az ágyra. - Milyen Barbados?
- Csodálatos! Remek az idő, egész nap csak a tengerparton lógok - nevetett. - Sajnálom, hogy nem tudok veled menni.
- Semmi baj, majd két hét múlva csatlakozol - mosolyogtam.
- Nélkülem is fergeteges leszel - kacsintott bele a kamerába. - Ezer bocsi, de most mennem kell. Valami gazdag szipirtyóval vacsorázunk - forgatta meg a szemét.
- Okés. Majd este beszélünk.
- Szeretlek és üdvözlöm a fiúkat - dobott egy puszit a kamerába, majd eltűnt.
Ana és a családja egy hete utazott el Barbados-ra, az apja üzleti tárgyalása miatt, ezért nem tud velem jönni a turnéra, pedig úgy volt megbeszélve. Persze, nem hibáztatom, mivel nem ő tehet róla, de most nagy szükségem lenne rá. Sóhajtva visszamentem a bőröndökhöz és folytattam a pakolászást. Nagyjából már mindent elpakoltam, kivéve a laptopom, a telefonom, néhány ruha és smink, mivel azokra még szükségem lesz. Lementem a nappaliba, ahol Michael tévézett.
- Ana üdvözöl titeket - ültem le mellé.
- Becky, ne vágj már ilyen fancsali képet, teljesen lehangolsz - csattant fel Mikey.
- Sajnálom, de tudod, hogy a legjobb barátnőm és szükségem van rá!
- Persze, tudom. De itt leszek neked én - mosolygott és átölelt.
Az elmúlt napokba a viszonyom Mikey-val sokkal jobb lett. Nagyon sokat lógtunk együtt és most már Ana mellett ő a másik legjobb barátom. Teljes mértékben megbízom benne. Ashtonnal és Calummal is sok időt töltöttem, főleg Ashtonnal. Megbeszéltük a dolgokat, és mindketten jobbnak láttuk, ha csak barátok leszünk. Luke-kal töltöttem a legkevesebb időt. A legutóbbi vita óta alig szóltunk egymáshoz, csak, ha nagyon muszáj volt. Nem értem miért utált meg ennyire, de én is úgy teszek, mintha az érzés kölcsönös lenne. Ezért is frusztrál, hogy tettettnünk kell, hogy együtt vagyunk. Próbáltam kérdezgetni Bailey-t, hogy nem lehetnék-e inkább Mikey-val vagy Ashtonnal, de nem engedte.
- Sziasztok - toppant be az emlegetett szamár, Clara-val az oldalán. - Többiek?
- Fiúk, itt van Clara és Bailey! - kiabált Mikey.
- Au, azért még hallani szeretnék - dörzsöltem a fülem nevetve.
- Bocs, Hercegnő - nevetett ő is.
- Mondtam már, hogy ne hívj így! - ütöttem vállba.
- De, ha egyszer az vagy? - tárta szét a karját, közben a többi fiú is leért.
- Izgultok a turné miatt? - kérdezte mosolyogva Clara.
- Igen - vágtuk rá kórusba.
- Nincs miért - nevetett. Luke és Becca - fordult felénk.
- Igen? - kérdeztem.
- Mától kezdve együtt vagytok. Persze a pontos dátumot nem kell elmondani. Viselkedjetek úgy, mint a szerelmesek, kérlek.
- Miért nem lehet valamelyik másik fiúval? - kérdezte Luke.
- Mert ezt beszéltük meg! Ha tetszik, ha nem.
- Jó - sóhajtott.
- Remek. Akkor most el is mehettek egy étterembe, utána meg a partra. Ketten - mosolygott ránk.
- Mi? Most? - döbbentem le.
- Igen, nem volt elég világos?
- De, persze - motyogtam és elindultam az emeletre.
- Most meg hova mész?
- Átöltözni. Elvégre "randim" lesz - mutattam idézőjeleket a levegőbe.
- Csinosan öltözz!  - kiabált utánam.
Semmi kedvem nem volt ehhez az egészhez, de megígértem. Bevágtam a szobám ajtatát és kedvetlenül nekiálltam valami ruhát keresni. Egyátalán nem akartam kiöltözni, de, ha már étterembe megyünk adjuk meg a módját. Felvettem egy fekete egyberuhát, ami felül csipkés volt, hozzá egy magassarkút meg egy masnis táskát. Sminkemmel nem bajlódtam sokat, kihúztam a szememet és felkentem egy kis vörös rúzst, hajamat megigazítottam és kész is voltam. Óvatosan lépkedtem a lépcsőn, nehogy a végén összetörjem magam.
- Ejha -  bólintott elismerően Mikey.
- Te aztán rendesen kicsípted magad - nevetett Ash.
- Ha rajtam múlna farmerban lennék és tornacipőben, de sajnos nem tehetem.
- Remek, csinos vagy - bólintott Clara. - Már csak Luke hiányzik - kiabálta fel az emeletre.
- Jól van, itt vagyok - jelent meg a lépcső tetején. Hát ő nem vitte túlzásba. Egy fekete farmer és egy kicsit elegánsabb ing volt rajta.
- Akkor indulhattok is - lökött ki minket az ajtón. Szó szerint. Luke udvariasan kinyitotta nekem az ajtón, majd megkerülte az autót és beült a kormány mögé. Elmotyogtam egy 'kösz' féleséget, és csendben vártam, hogy odaérjünk. At út alatt egyikünk sem szólalt meg, bár ez nem volt újdonság. Kicsivel később megálltunk egy puccos étterem előtt.
- Ez az étterem marha drága - néztem Luke-ra.
- Tudom, de finom is - mondta, majd kiszállt és kinyitotta nekem az ajtót.
- Köszi - mondtam és elindultam befelé. A hely belülről még szebb volt. Leültünk az egyik eldugottabb asztalhoz és egy pincér lépett oda hozzánk.
- Mit hozhatok? - kérdezte monoton hangon.
- Én pisztrángot kérek - mondta Luke.
- És a szépséges hölgy? - pillantott rám.
- A pisztráng nekem is jó lesz - mosolyogtam rá.
- És hozzon egy üveggel a legjobb borukból - tette hozzá Luke.
- Rendben - mondta és már el is tűnt.
- Te mindenkivel flörtölsz, aki az utadba kerül? - nézett a szemembe.
- Tessék? - néztem kikerekedett szemekkel.
- Egyértelmű volt, hogy flörtölni próbáltál a pincérrel.
- Hát te hülye vagy! Én csak kedves voltam! Néha te is kipróbálhatnád.
- Kedves, mi? Ezzel a "kedvességgel" rángattad be fél Londont az ágyadba? - kérdezte gúnyos mosollyal.
- Most volt elég! - álltam fel dühösen. - Egy seggfej vagy, Luke Hemmings! - vágtam hozzá és elviharzottam volna, ha nem kapja el a karomat.
- Most meg hová mész?
- Bárhová, csak ne legyek a közeledbe - kitéptem kezemet a szorításából és elmentem. Elindultam valamerre, mikor kiabálásra lettem figyelmes.
- Bess, várj már! Bess! - kiabált utánam.
- Ne hívj így! - fordultam hátra. - Mit akarsz?
- Mi lesz az egyezséggel?
- Megmondom Bailey-nek és Clara-nak, hogy nem csinálom tovább. Ha kell, a turnét is lemondom!
- Miért csinálod ezt? - állt meg velem szemben.
- Mert unom, hogy így viselkedsz! Idegesítő vagy, és elegem van belőled!
- Paparazzik - suttogta, mire megfordultam és néhány kamerás alakot véltem felfedezni.
- Remek.

- Figyelj - lépett közelebb. - Tudom, hogy utálsz, de, ha megígérem, hogy megpróbálok kedvesebb lenni, akkor mehet tovább ez a dolog? Ez nem csak az én érdekem, hanem a tiéd is!
- Jó. De még egy ilyen beszólás, és egy koporsóban végzed! - néztem rá komolyan.
- Most elmegyünk fagyizni - jelentette ki és összekulcsolta az ujjainkat, úgy sétáltunk tovább.
- Milyet adhatok? - mosolygott ránk kedvesen a fagyizóban álló nő.
- Én karamellásat és epreset kérek - mondtam, ő meg tölcsérbe tette és a kezembe adta.
- Én csokisat és karamellásat - mondta Luke, majd kifizette a fagyikat és tengerpart felé mentünk. Levettem a cipőmet és belegyalogoltam a vízbe. Luke is ugyanígy tett és kézenfogva néztük a tengert. Milyen gyönyörű pillanat. Kár, hogy nem valódi. Nem vagyunk szerelmesek és nem is önszántunkból vagyunk itt. Az egész egy nagy kamu.
- Szerinted meddig kell ezt csinálnunk? - kérdeztem hirtelen.
- Egy ideig biztos - vonta meg a vállát.
- És mi lesz, ha kiderül?
- Nem fog.
- A hazugság mindig kiderül - néztem a szemébe.
- De minél nagyobb a hazugság, annál hihetőbb - nézett velem farkasszemet.
- Szerintem menjünk - indultam el.
- Várj - mondta, majd mellém lépett. - Adjuk meg nekik, amit akarnak - mondta és mielőtt válaszolhattam volna ajkait enyémre nyomta. Az első csókunkkal ellentétben ebben semmi érzelem nem volt. Ilyen szokott lenni, amikor a filmekben színészkednek. Teljesen úgy érzem most magam. Mint egy filmben, ahol csak játszani kell. Semmi valódi érzelem, csak játék. Miért kellett nekem belemennem? Utálok hazudni. És most nem is egy embernek kell, hanem az egész világnak. Szörnyen érzem magam. Csendesen lépkedtünk vissza a kocsihoz továbbra is kézenfogva.
- Sziasztok! Ne haragudjatok a zavarásért, csinálhatunk egy képet? - kérdezte mosolyogva egy fiatal lány.
- Persze - mondta Luke, én meg udvariasan kiálltam a képből.
- Te is, Rea - húzott oda a lány. Mosolyogva odaálltam Luke mellé, aki átkarolt, a lány meg elkészítette a képet - Köszi. Amúgy, együtt vagytok? - mutatott ránk.
- Igen - mosolygott Luke.
- Úristen, de jó! Nagyon aranyosak vagytok - mondta izgatottan, mi meg elnevettük magunkat.
- Hát, köszi, ha így gondolod - mosolyogtam.
- Na, de nem zavarlak titeket. Köszönöm a képet, sziasztok! - intett, mi meg elsétáltunk.
- Látod, milyen könnyen ment? - súgta a fülembe.
- Végülis - rántottam meg a vállam. Beültünk a kocsiba és hazamentünk. Hullafáradt voltam, nem akartam semmi mást csak venni egy forró fürdőt és aludni. De természetesen ez sem jött össze.
- Azt hittük már elraboltak titeket - nevetett Cal.
- Csakis, Calum - mondta Luke unottan.
- Hoztatok kaját? - futott le Mikey a lépcsőn.
- Nem, mivel nem étteremben voltunk.
- Akkor hol a csudában? - nézett értetlenül.
- Fagyizni, meg a parton - válaszoltam.
- Lám, lám megérkezett a gerlepár - üdvözölt minket Clara. Hű, kezd az agyamra menni. - Na jól sikerült az este? - mosolygott, mire bólintottam.
- Voltunk a.... - kezdte Luke, de félbeszakította.
- Nem kell mesélnetek tudok mindent. Tele van veletek az internet! - mosolygott büszkén.
- És az jó?
- Nem jó, hanem tökéletes! Pont ezt akartam elérni. Felrobbantottátok az internetet! - kacagott. Ezen mi olyan marha vicces? - Most menjetek, és posztoljatok valami közös képet!
- Még ha lenne is - motyogtam.
- Csináljatok - mondta Michael.
- Hogy te milyen okos vagy!
- Na gyere - mondta Luke, majd odahúzott maga mellé. Csinált egy selfiet, majd felém fordította a telefonját. - Jó lesz?
 - Aha - mondtam. - De, ha megbocsátotok én elmentem aludni. Ha nem emlékeznétek holnap repülünk Amerikába! - mondtam és felrohantam az emeletre. A kádat teleengedtem forró vízzel, levetkőztem és beleültem. Kellemes bizsergés járta át a testem a meleg víz hatására. Olyannyira elmerültem, hogy majdnem elaludtam. Kiszálltam a kádból, felvettem a pizsim és a szobámba mentem. Elővettem a laptopom és felmentem Twitterre. Luke kitette a képet.

@Luke5SOS: Remek nap, egy csodás lánnyal... @Rea

Elmosolyodtam és retweeteltem a képet. Lecsuktam a laptopom és mély álomba merültem.

2015. május 23., szombat

7. rész ~ Szabadság

Sziasztok! Nos, elgondolkoztam a szüneten, de aztán úgy döntöttem, hogy mégsem lesz szünet a blogon. Megpróbálom összehozni, hogy hetente két rész legyen, nem tudom mennyire fog összejönni. Ez a rész nem lett a legjobb, de azért remélem valamennyire tetszik. Még szeretném megköszönni a +2 feliratkozót és a több, mint 1600 oldalmegjelenítést. Jó olvasást! Jade x


- Szóval, Ms. Wright, hol tartózkodott a baleset idején? - kérdezte a férfi.
- Édesapámnál voltam - feleltem.
- Hazudik! - förmedt rám. - Az apja nem ezt mondta.
- Hiszen ez az igazság! Én nem hazudok! - tiltakoztam.
- Végeztünk. Nincs alibije, szóval esélye sincs, hogy kiengedjék - mondta szárazon, majd az ajtó felé pillantott, mire én is odakaptam a fejem. Az ajtóban Katherine állt, arcán gúnyos mosoly volt.
- Esélyed sincs kiszabadulni - nevetett fel gonoszan.
- Te voltál igaz? - sziszegtem.
- Ki más? - nevetett fel újra, majd megjelent mellette Luke, és megcsókolta.
- Sajnálom, Rebecca. A ribancoknak ez a sorsa - mosolyodott el.
Zihálva ültem fel az ágyamon. Arcomon folytak a könnyek, és alig kaptam levegőt. Mikor tudatosult bennem, hogy az egész egy álom volt kicsit megnyugodtam.
Alig aludtam valamit az éjszaka. Nem elég, hogy az ágy kényelmetlen volt, de még rémálmaim is voltak. Morogva keltem fel az ágyról és indultam el reggelizni. Aztán a fürdőszobának nevezett helyiségben kicsit rendbeszedtem magam, ami annyit jelentett, hogy lezuhanyoztam, fogat mostam és felkötöttem a hajam. Mikor végezten szinte már rohantam is vissza a szobámba. Nem tehetek róla, de elég ijesztő nők vannak itt. Törökülésben leültem az ágyamra. Valószínűleg ez a világ legunalmasabb helye. Itt aztán tényleg nem lehet semmit csinálni. Kb. egy óra semmittevés után jelent meg egy őr. Ez csak egyet jelenthetett: megkezdődik a kihallgatás. Kivezettek egy terembe, ahol ott volt egy férfi, aki kérdezni fog, mellette egy felügyelő és az ügyvédem, Nelly. Kicsit izgultam, bár nem volt mitől tartanom.
- Készen állsz? - kérdezte Nelly, mire bólintottam.
- Ms. Wright, hol tartózkodott a baleset idején? - nézett rám a férfi.
- A legjobb barátomnál voltam, utána meg apukámnál.
- Látta önt még más az említett két személyen kívül?
- A mostoha anyám, és a testvérem. Meg a taxisofőr, később a fiúk is.
- Hogyan értesült a történtekről?
 - Michael értesített minket - mondtam automatikusan.
- Telefonon?
- Nem, addigra már otthon voltam.
- Egy szemtanú látta önt a helyszínen, biztos benne, hogy nem járt a Baker Street-en a baleset idején? - kérdezte gyanakvóan.
- Teljes mértékben - bólintottam.
- Ennyi lett volna, köszönöm - rendezgette a papírjait. - Meglátjuk, mit tehetünk.

* három órával később*
-Ms. Wright, ön szabad - mondták ki a szavakat, amikre az elmúlt egy napban vártam.
Hatalmas mosollyal az arcomon léptem ki az épület ajtaján, ahol ott vártak rám a fiúk és Ana. Mikor odaértem Mikey felkapott az ölébe és megpörgetett a levegőben. Nevetve öleltem meg mindenkit, majd beszálltunk a kocsiba és már el is hagytuk ezt a förtelmes helyet.
- Na, és milyen volt? - kérdezte Ana.
- Remek! Tiszta első osztály. Hatalmas ágy, a fürdőbe meg minden aranyozott volt. A kaja pedig valami isteni volt.
- Nem vagy jó színész - nevetett, mire lebiggyesztettem az ajkaimat.
- Hiányzott már a hülye fejed - ölelt meg újra Michael.
- Körülbelül fél napig nem láttatok - nevettem.
- De milyen hosszú volt az a fél nap!
- És azt elárulták miért vittek be? - kérdezte Cal.
- Azt mondták, hogy valaki látott a baleset helyszínén, de mivel volt alibim, ezért elengedtek.
- Még jó, hogy ennyi helyen voltál - mosolygott Ash.
- Uh, most képzeljétek el, ha elmentem volna mondjuk vásárolni és senki nem látott volna - néztem döbbenten.
- A lényeg, hogy itt vagy.
- És mit terveztetek mára? - kérdeztem izgatottan.
- Semmit - vágták rá kórusba.
- Szörnyűek vagytok! Most engedtek ki, és meg se akarjátok ünnepelni?
- Dehogynem - mondta Michael.
- Akkor?
- Majd meglátod - kacsintott.
- Egyszer kiszúrom a szemeteket - morogtam.
Leparkoltunk a ház előtt, majd bementünk. Bent ott várt minket Bailey és Clara, akit időközben kiengedtek a kórházból. Nem nézett ki valami fényesen, de örülök, hogy jól van. Odafutottam és megöleltem mindkettőjüket. Időközben kiderült, hogy a fiúk mégis terveztek valamit, de nem árulták el, hogy mit. Mielőtt elindultam volna rendbeszedni magam, a fiúk a lelkemre kötötték, hogy siessek, mert ha két órán keresztül zuhanyzom, akkor sosem érünk oda. Ezért sietve mentem be a fürdőszobába, ahol gyorsan lezuhanyoztam és megmostam a hajam (börtönkosz, pfúj), majd megszárítottam a hajam és felvettem néhány ruharadabot. Kiléptem a fürdőből, a fiúk pedig megdícsértek, hogy milyen hamar kész lettem. A Wild & Free feliratos pólómon még nevettek egy sort, majd végre elindultunk. Mikor odaértünk, kiszálltunk az autóból és elém tárult a csodálatos látvány. London éjszaka gyönyörű volt, a fények igazán hangulatossá tették a várost. Mikor megláttam az óriáskereket izgatottan ugráltam fel-le, hogy üljünk fel rá. Mivel így este kevesen voltak, megbeszéltük, hogy kettesével megyünk. Persze ezen jól összevesztünk, mert mindenki akart menni mindenkivel.
- Sorsoljunk! - kiáltott fel Anastasia.
- És, mégis hogyan? - kérdezte Luke.
- Egy pillanat - turkált a táskájában, majd előkotort egy papírt meg egy tollat. Ráfirkálta mindnekinek a nevét, majd beledobta Calum sapkájába. - Ki húz elsőnek?
- Majd én - ugrott fel Mike, majd gondosan felmérve kihúzta az egyik cetlit. - Ana - olvasta fel a nevet.
- Párja.. - kezdte Cal. - Michael! - kiáltott fel. Mindketten zavartan mosolyogtak.
- Na, én jövök! - mondta Ana. - Ashton.
- És Calum - húztam ki.
- És akkor kizárásos alapon Luke és Rebecca - mondta Mikey.
- Na megyünk már? - nyafogott barátnőm.
Beszálltunk a kabinba, először Ash és Cal, utánuk Michael és Ana, majd Luke és én. Odaálltam a korláthoz és csodáltam a kilátást.
- Gyönyörű, nem? - kérdeztem tőle.
- De - motyogta.
- Most miért vagy ilyen?
- Milyen?
- Egyik pillanatban kedves vagy, a másikban meg úgy csinálsz, mintha utálnál.
- Honnan veszed, hogy nem utállak? - vágta rá csipőből, mire elkerekedett szemekkel néztem rá.
- Azért csókoltál meg? Hm? - vontam fel a szemöldököm.
- Csak teszteltelek.
- Mivan?
- Nem ellenkeztél. Szóval bejövök neked.
- Tudod, nekem nem jönnek be az egoista barmok - mosolyodtam el. Seperc alatt előttem termett és nekinyomott a kabin falának.
- Vigyázz mit mondasz! - sziszegte.
- Különben, mit csinálsz? Megütsz? Képes lennél rá - néztem rá szúrósan.
- Fogsz te még nekem könyörögni - elengedte a kezem és leült.
- Azt csak hiszed - motyogtam.
Végre leértünk, és villámgyorsasággal szálltam ki a kabinból. A kezdeti jókedvemnek nyoma se volt a Luke-kal való vitám után. Egyszerűen nem lehet kiigazodni rajta. Amikor azt mondta bejön nekem, nem tévedett sokat. Bár ne így lenne. Miért kell minden jó pasinak egy tuskónak lennie? Na jó, ez nem teljesen igaz, mert Ashton is kedves, meg Matty is, bár rá csak barátként gondolok. Gondolatmenetemből barátnőm zavart meg.
- Föld hívja Becca-t - legyezett az arcom előtt.
- Miről van szó? - kérdeztem.
- Arról, hogy hova menjünk. A tengerpartra vagy kajálni?
- Menjünk kajálni, utána meg a tengerpartra - nevettem.
Beültünk az egyik közeli étterembe. Mindenki rendelt magának pizzát és mellé valamilyen italt. Ameddig vártuk az ételt beszélgettünk, és hangosan nevettünk, amire a többi vendég csak lenéző pillantásokkal reagált, de kicsit sem érdekelt. Meghozták a rendelésünket, és mindenki nekilátott enni. Persze mindenki érdekesebbnek és finomabbnak találta a másik kajáját szóval egyfajta cserekereskedelem alakult ki. Mikor mindenki kellőképpen teleette magát hátradőlve beszélgettünk.
- Ki kér desszertet? - kérdezte Michael, mire mindenki hangos nyöszörgésbe kezdett.
- Hogy bírsz még enni?  - kérdezte Cal.
- Könnyen - vonta meg a vállát és odament a pulthoz. Pár perccel később visszatért egy kehely fagylalttal és egy szelet tortával.
- Ú, kaphatok fagyit? - kérdeztem bociszemekkel.
- Vegyél magadnak - húzta magához a kelyhet.
- Légyszii - kérleltem.
- Hát jó - mondta, majd felém tolta a kelyhet. Egyenesen az arcomba. Döbbenten néztem az előttem ülő srácot, majd a kezembe kaptam az egyik maradék pizzaszeletet és nekidobtam, amitől tiszta paradicsom lett az arca. Ő is felmarkolt egy szeletet, de a dobást elvétette, így barátnőmet találta el. És így elekzdődött a kajacsata, amit a többi vendék szintén nem díjazott. De a tulaj se, ugyanis rögtön kidobott minket, de előtte még fel kellett takarítanunk.
- Mi lenne, ha segítenél? - kérdeztem Luke-ot.
- Ti csináltátok, miért én takarítsam fel?
- Egyszer lehetnél jó fej.
Sóhajtva kezébe vette az egyik rongyot és elkezdte tisztítani az ablakot. Fél óra alatt végeztünk is, és hullafáradtam léptünk ki a épületből. A társaság nagy részének már nem volt kedve lemenni a parta, ezért hazamentünk volna, ha Ashton nem áll meg a kocsi előtt.
- Mi az? - kérdezte tőle Luke.
- Én már ittam - emlékeztetett minket a sörre, amit kajaközben ivott.
- Akkor, hogy megyünk haza?
- Gyalog - mondta Ana.
- Persze. Végülis csak a a város másik felén vagyunk.
- Akkor menjünk hozzám. Tíz percre lakom innen.
- Nekem mindegy - rántotta meg a vállát Calum.
- Menjünk - mondta Mikey és elindult, de aztán megállt. - Merre is laksz? - kérdezte, mire mindenki felröhögött. Ana elindult a házához vezető úton, mi meg követtük őt. Az út csendesen telt, néha valaki megszólalt, olykor elkezdtünk beszélgetni, de mikor rendesen kitárgyaltuk az adott témát csak csendesen vonultunk London utcáin. Röpke tíz perc alatt ott is voltunk, barátnőm behelyezte a kulcsot a zárba, majd belökte maga előtt az ajtó. Már jól ismertem ezt a házat, rengeteg időt töltöttem itt. Akaratlanul is eszembe jutottak a pizsamapartik, amiket régen tartottunk. Ilyenkor rendszerint megnéztünk valami romantikus filmet és kitárgyaltuk a pasikat. Már régóta nem tartottunk, éppen itt az ideje. Bevonultunk a nappaliba, és ledobtuk magunkat a kanapéra.
- Um, izé - túrt bele a hajába Anastasia. - Két szoba van, az enyém és a vendégszoba, ami két-két személyes, szóval valakinek a kanapén és a földön kell aludnia. 
- Bevállalom a földet - mondta Cal.
- Én meg a kanapét - szólalt meg Luke.
- Jó, akkor Ashton és Mikey, tiétek a vendégszoba, én alszok Becca-val.
- De én nem akarok Ashtonnal aludni - nyafogott a vöröske.
- Hidd el, én se veled.
- Akkor Mikey aludjon Ana-val, Ashton meg velem - vetettem fel az öteletet.
- Ez már jobban tetszik - vigyorgott Michael.
- A földön alszol - jelentette ki barátnőm.
- De, miért? - kérdezte durcásan.
- Mert..csak - harapta be a száját és elindult hozni ágyneműt a fiúknak. Megágyazott Calumnak a földön, majd Luke-nak a kanapén és hozott plusz párnát és takarót Ashtonnak és Michaelnek is.
- Aludhatok melletted? - kérdezte Mike.
- Ha jó leszel, talán - válaszolt folytott mosollyal.
- Na, én elmegyek zuhanyozni, hulla vagyok - jelentettem ki. Bevonultam a fürdőszobába, ahol elvégeztem az említett dolgot, majd felvettem a pizsit, amit Ana adott kölcsön és bevonultam az ideiglenes szobámba. Ashton pár perccel később érkezett, majd befeküdt mellém. Beszélgettünk egy ideig, majd mindkettőnket elnyomott az álom.

2015. május 16., szombat

6. rész ~ Zaklató

Halihó! Meghoztam a következő, szám szerint 6. részt. Már előre is leszögezném, hogy a részben megjelenő emberkének semmi köze nincs a Pretty Little Liars-ben feltűnt A-hez, a későbbiekben kiderül ki is ő valójában. Jó olvasást! xx Jade

 
- Mi történt, Michael? - kérdezte Ash.
- Clara balesetet szenvedett - mondta, mire azonnal felpattantunk az ágyról.
- Micsoda? Mikor, és hol van? - idegeskedett Ashton.
- Kórházban van, Calum és Luke már bement, nekem is csak egy smst írtak.
- Jó, menjünk be a kórházba - mondta, majd gyorsan felkapott magára egy pólót és elindultunk a kocsihoz. Ashton bepattant a kormány mögé, Mike mellé, én pedig hátul foglaltam helyet. Autóversenyzőket megirigylő gyorsasággal érkeztünk meg a kórházba, és rögtön az információs pulthoz rohantunk, ahol elmondták, hogy a harmadik emeletre kell mennünk. Elindultunk arra, és mikor felértünk megláttuk Cal-t és Luke-ot. Mindketten ideges ültek egy-egy széken.
- Mi van vele? - kérdezte Ashton.
- Autóbalesete volt. Túlélte, de elég súlyos sérülései vannak - válaszolt Calum. Ebben a pillanatban csipogott a telefonom. Elővettem és megnéztem, hogy kitől kaptam smst.

From: Anonymus 5:32 du
Látod, ez történik, ha nem vigyázol! Tartsd magad távol a fiúktól, vagy legközelebb nem leszek ilyen elnéző! Csók, A


Döbbenten bámultam a telefonom képernyőjét. Ki a fene az az 'A' és mit akar tőlem?
- Becca, minden oké? - nézett rám furcsán Michael.
- P-Persze - dadogtam és a zsebem mélyére süllyesztettem a telefonom.
Az orvos kijött Clara terméből, mi pedig egyszerre zúdítottuk rá a kérdéseinket. Elmondta, hogy Clara jól van, de az két bordája megrepedt, eltört a lába és a feje is megsérült. Idegesen hallgattam az orvost, közben pedig csak egy valamin kattogott az agyam: hogy az egész az én hibám. Távol kell tartanom magam tőlük, de mégis hogyan, ha egy házban élek velük? Talán elköltözhetnék.. De akkor meg kéne magyaráznom, hogy miért akarok. Aztán két hét múlva kezdődik turné. Ott is rengeteg időt kell velük eltöltenem, főleg mivel Luke az állítólagos pasim lesz. Végülis, lehet, hogy csak egy őrült rajongó.
Miután mindannyian meggyőzödtünk arról, hogy Clara rendben lesz, hazajöttünk. Úgy döntöttem, kiszellőztetem kicsit a fejem, és elmegyek deszkázni. Egy eldugott kis park volt a fiúk házához közel, ahol biztosan nem találnak rám a paparazzók. Ráálltam a gördeszkára és elkezdtem köröket leírni a park körül. Mikor kissé kifáradtam leültem az egyik padra, majd unalmamban felmentem a twitterre. Retweeteltem néhány rajongói képet, és válaszoltam is nekik. A legtöbb mai sztárral ellentétben én rengeteget törődöm a rajongóimmal, sokukkal szoktam beszélni twitteren, mert tudom, hogy akár egy kicsit is, de boldoggá teszi őket. Pár perccel később arra lettem figyelmes, hogy valaki leült mellém.
- Hát te? - kérdeztem kicsit se kedvesen Luke-tól.
- Eljöttem sétálni, és megláttam, hogy itt vagy. Gondoltam idejövök - megrántotta a vállát és hátradőlt a padon.
- Ennyi? - kérdeztem hitetlenkedve.
- Igazából azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek - sóhajtott, majd folytatta. - Egy barom voltam.
- Igen az, voltál - helyeseltem. - Nem ismersz engem, és úgy ítélsz el.
- Akkor had ismerjelek meg.
Először kicsit hezitáltam, majd rájöttem, hogy veszteni valóm nincs, így elkezdtem mesélni magamról. Elmondtam az olyan aprócska dolgokat, hogy mi a kedvenc színem, állatom, bár ezt teljesen feleslegesnek tarottam elmondani. Aztán meséltem a családomról, hogy a szüleim kiskoromba elváltak, de az apám újraházasodott, így kaptam egy új anyát, meg egy testvért. Utána Luke is mesélt magáról. Megtudtam, hogy anyukája Liz, az apukája pedig Andrew és van két testvére.
- És deszkázni is tudok - tettem hozzá.
- Komolyan? Hiszem, ha látom - nevetett fel, mire felkaptam a deszkámat és elindultam vele. Odaérve Luke elé kiöltöttem rá a nyelvemet, mire üldözőbe vett. - Szerinted elférünk rajta ketten? - kiáltott utánam.
- Hát.. - gondolkodtam el. - Próba cseresznye - nevettem.
Luke beállt mögém, kezével pedig átkarolta a derekamat. Ellöktem magunkat, és egy darabig elég jól mentünk, de a végén kicsúszott alólunk a deszka, aminek következtében egy hatalmasat estünk a betonra. Vagyis csak Luke, mivel én ráestem.
- Legközelebb nem kéne ilyeneket kipróbálnunk - nyögött fel Luke.
- Miért, szerintem állati volt! - nevettem fel.
- Persze, nem te estél a betonra! - nevetett ő is, mire belenéztem gyönyörű kék íriszeibe.
- Nagyon szép a szemed - csúszott ki a számon.
- Igen? - kérdezte pajkos mosollyal az arcán.
-  Igen - suttogtam, mivel közelebb hajolt hozzám. Egy röpke pillanat alatt behozta a köztünk lévő távolságot, és megcsókolt. Egy pillanatra ledöbbentem, de viszonoztam a csókját. Mikor elváltak ajkaink, feltápászkodtam a földről és felsegítettem Luke-ot is.
- Um, sajnálom - túrt a hajába zavarában. - Tudom, hogy te meg Ashton, szóval..ez nem volt fair.
- Ashton és köztem nincs semmi - álltam meg vele szembe.
- És a csók?
- Nem hiszem, hogy lehetne köztünk több, mint barátság - néztem a szemébe, mire elmosolyodott. A telefonom hangjára lettem figyelmes, mire odarohantam a padhoz és előkaptam a táskámból a készüléket. 

From: Anonymus 6:12 du
Én szóltam. Ennek a csóknak viszont Te iszod meg a levét! Puszi, A

Remegve néztem az üzenetet és egyre jobban kezdtem félni. 
- Jól vagy? - lépett mellém Luke, mire megráztam a fejem és szó nélkül odaadtam neki a telefonomat. - Ki az az 'A'? - kérdezte értetlenül. 
- Fogalmam sincs - suttogtam. 
- És most mit fogsz csinálni? 
- Le kell mondanom a turnét..
- Micsoda? Azt nem teheted! Bess, figyelj rám - fogta az arcomat a kezei közé - Bármi is legyen, bármit is csinál ez az 'A', én és a srácok mindig itt leszünk. Nem kell félned, a turnét pedig végképp nem fogod lemondani, oké? 
- Oké - öleltem meg. 
- Akarod, hogy elmenjünk a rendőrségre? - kérdezte, mire megráztam a fejem.
- Azzal csak rontanánk a helyzeten. 
- Rendben - bólintott. - Gyere, menjünk haza. 
Szótlanul sétáltunk egymás mellett, mindketten a gondolatainkkal voltunk elfoglalva. Nem tudom, ki ez az 'A', de úgy látom bármire képes. Nem magamat féltem, hanem a szeretteimet. Aput, Ana-t, Matty-t, Bailey-t és a fiúkat is. Fura, de mióta ezek a srácok beléptek az életembe, minden a feje tetejére állt. Folyamatosan csak sírok, most meg itt ez a rejtélyes zaklató. Az elején azt hittem csak egy beteg rajongó, de ez annál több. Félek, hogy valami rossz dolog fog történni.
Mikor megérkeztünk szó nélkül felbaktattam a szobámba, a deszkát ledobtam az ágyra én meg elterültem a földön (logikus, mi?). Bámultam a fehérre meszelt falat és tovább gondolkodtam. 
- Nem jössz vacsizni? - jött be Mikey.
- De, mindjárt - mondtam, de ő továbbra is ott állt az ajtóban. Majd leült mellém.
- Luke elmesélte az üzeneteket. 
- Remek - morogtam.
- Becca, tudod, hogy nekünk bármit elmondhatsz. Segítünk neked. 
- Tudom - ültem fel. - De nem akarlak titeket bajba sodorni.
- Nem fogsz!
- De, igen! Clara is miattam került kórházba - motyogtam.
- Nem, az baleset volt. 
- Nem, nem az volt - hajtottam le a fejem. - 'A' volt az, azért, amiért veletek vagyok - mondtam sírva. Tessék, már megint sírok.
- Hé, nyugi! - ölelt meg. - Akkor sem a te hibád. De most gyere, menjünk enni - felállt és felhúzott a földről engem is. Lesétáltunk és leültünk körbe az asztalhoz. A vacsora spagetti volt, amit imádok szóval rögtön neki álltam enni. Mikor befejeztük a vacsit, elmentünk tévézni a nappaliba. Valami vígjátékot indítottunk el, amin rengeteget nevettünk. A film felénél csöngettek, Luke meg felpattant ajtót nyitni.
- Jó estét! Rebecca Wright-ot keresem - hallottam egy férfi hangot, mire felálltam és a bejárati ajtó felé vettem az irányt.
- Jó estét, én vagyok Rebecca - néztem az egyenruhás férfiakra.
- Rebecca Wright, letartóztatjuk emberölési kísérlet gyanújával. Kérem, forduljon meg - utasított, én meg elképedve néztem őket. Megfordultam, a bilincs pedig kattant a kezemen. 
- Nem csináltam semmit, kérem ne vigyenek el! - könyörögtem sírva. - Fiúk, szóljatok apának, és Bailey-nek - sírtam, a nagydarab ember meg elvezetetett a rendőrautóig. Beültettek a kocsiba (nem éppen finoman), majd becsapták az ajtót és már indultunk is. El sem hiszem, hogy ez történik velem. 'A' beváltotta az ígéretét és bosszút állt. Ebből hatalmas botrány lesz, ami a karrierem végét is jelentheti. Istenem, hogy fogom ezt kimagyarázni? Megérkeztünk az örsre, ahol bevezettek egy cellába, persze előtte elkoboztak tőlem mindent és adtak egy csini narancssárga ruhát is. Leültem a kényelmetlen ágyra és vártam a csodára. Körülbelül egy óra múlva egy egy őr kiengedett, mert jöttek hozzám. Bevezetett egy szobába, ahol egy asztal volt, és leültetett az egyik székre. Pár perc múlva megérkezett Apu, Bailey és a fiúk. Hármasával engedték be őket, szóval először jött Bailey, Calum és apa. Leültek velem szembe.
- Kislányom, mit műveltél? - kérdezte apa.
- Te komolyan elhiszed, hogy képes lennék bárkit is bántani? - förmedtem rá.
- Persze, hogy nem, de ha már behoznak ide, akkor elég komoly bizonyítéknak kell lennie - nézett rám komolyan.
- Nem csináltam semmit! 
- Jó, most elmegyek. Holnap jövök - mondta is már le is lépett. Na, szép.
- Figyelj, Rebecca. Szerencsédre egy paparazzó sem látott meg, így egyelőre nem tudják, hogy itt vagy. Szóltam egy ügyvédnek, és azon vagyunk, hogy minél hamarabb kihozzunk innen.
- Köszönöm - néztem rá hálásan. 
- Ugyan, semmiség - legyintett, majd ő is elindult kifelé.
- Bailey, ugye te hiszel nekem? - kérdeztem, mire visszafordult.
- Persze. Jobban ismerlek, mint a saját apád - mosolygott, majd kiment, így Calummal maradtam.
- Sajnálom, hogy ez történt. De mindannyian tudjuk, hogy nem a te hibád - mosolygott.
- Köszi, Cal. Szólnál a többieknek is, hogy jöjjenek be? - a kérdés végére szótlanul felállt, és kiment, majd bejött a három fiú. 
- Hogy vagy? - kérdezte Mikey.
- Pocsékul. A cella hűvös és ijesztő, az ágy pedig kényelmetlen - húztam el a szám, mire felnevettek. 
- Azon kívűl? - mosolygott.
- Jól, mivel tudom, hogy hamarosan kikerülök erről az Isten verte helyről. Már csak arra lennék kíváncsi, miért hoztak be. Milyen bizonyítékot találtak? 
- Van alibid? - kérdezte Ashton.
- Persze. Matty-nél voltam, meg apunál, aztán meg deszkáztam Luke-kal - magyaráztam, de elharaptam a végét, mivel elég furán néztek rám. 
- Értem - motyogta, majd felállt és kiment, Luke pedig követte.
- Most mi van? - kérdeztem értetlenül a bent maradt Michael-t.
- Ashtonnak nem tetszik, hogy vele voltál. És nekem se.
- Miért?
- Mert nem rég még miatta sírtál, most meg együtt deszkáztok. Tudjuk milyen Luke, és csak féltünk - sóhajtott. 
- Miért, milyen Luke?
- Szerintem ezt most ne itt beszéljük meg. Holnap lesz a kihallgatás, behívtak mindannyiunkat. 
- Mi lesz, ha nem engednek el? Ha 'A'-nek sikerül mindent rám kennie? - suttogtam.
- Nem fog neki sikerülni. Nem sokára hazajöhetsz velünk, ígérem - mosolygott bíztatóan.
- Köszönöm, Mikey - hálálkodtam. 
- Ms, Wright. Lejárt az idő - szólt be az őr. Mindketten felálltunk, majd mégegyszer elköszöntem mindenkitől és visszavezettek a cellámba. Végigdőltem az ágyon és lehunytam a szemem. Holnap hosszú nap vár rám.