10. rész ~ Tökéletes hang

Sziasztok! Kisebb késéssel meghoztam a következő részt. Szeretném megköszönni a két kommentet, valamint a két díjat, amit kaptam! Ez a rész szörnyű lett és rövid is, de mentségemre szóljon, hogy a következő jobb lesz! :D Jó olvasást, Jade.

Reggel veszekedésre lettem figyelmes. Résnyire nyitottam a szemem, hogy lássam kik azok, és Mikey-t meg Luke-ot pillantottam meg.
- Haver nem hiszem el, hogy ezt csináltad! - suttogta Luke.
- Nem olyan nagy cucc! - vágott vissza Mikey.
- Hiszen alig ismered! És ő ebbe benne volt?
- Luke, úgy csinálsz, mintha a világ legnagyobb hibáját követtem volna el.
- Jó, lehet, hogy kicsit túl reagáltam - mondta.
Akkor még nem tudtam miről is beszélnek. Csendben elhagyták a szobát, én meg felültem. Nyújtozkodtam egyet, majd lemásztam volna az ágyról, de elvesztetten az egyensúlyom és földre estem. Sajgott a fejem és a hátam is fájt. Szuper.
- Becca! - rontott be a szobámba Anastasia. - Minden oké?
- Persze, miért ne lenne?
- Mert a földön fekszel és úgy nézel ki, mint akin átment egy úthenger.
- Igazán kedves vagy - motyogtam. - Lehet, kicsit kifáradtam az este. Nem emlékszem sok mindenre.
- Játszottunk.
- Azt tudom, de arra nem emlékszem, hogy ittunk volna.
- Mi nem is, csak te. Az egyik feladatod az volt, hogy igyál meg egy üveg whiskeyt.
- Tényleg? - meredtem rá.
- Aha.
- És milyen feladatot kaptam még?
 - Megnyaltad a falat, csókolóztál Luke-kal, fahéjat ettél, soroljam még?
- Jézusom - temettem a fejemet egy párnába.
- Igazán vicces voltál - nevetett. - Na megyek, fürödj le, hátha felébredsz.
Eleget téve a kérésének bevonszoltam magam a fürdőszobába és teletöltöttem a kádat vízzel. Levetkőztem és beleültem a habbal teli kádba. Bedugtam a fülhallgatóm, és remélve, hogy nem ejtem bele a vízbe a telefonom után nyúltam. Bekapcsoltam a zenét, utána meg felmentem Twitterre. Gyorsan posztoltam egyet: "Őrült este, elég jól szórakoztunk.. @AnaSmith @Luke5SOS @Michael5SOS @Ashton5SOS @Calum5SOS @JadeThirlwall @LeighAnnePinnock @JesyNelson @PerrieEdwards" [a LM-es lányoknak nincs külön Twitter fiókja, csak a történet miatt itt most van - szerk.] Elküldtem az üzenetet, amire rögtön érkezett is válasz. "Michael5SOS: @Rea csodálom, hogy emlékszel valamire lol"  "Rea: @Michael5SOS Én is szeretlek" Elbeszélgettünk egymással, holott egy helyen vagyunk. Kiszálltam a kádból és kerestem valami ruhát, majd a többiek keresésére indultam. Meg is találtam őket Ashton és Jade szobájában.
- Megjött a whiskey-s csaj! - kiáltott fel Michael.
- Nagyon vicces vagy, Gordon - ültem le mellé.
- Ne hívj így! - mondta mérgesen.
- Te kezdted, Gordon.
- Utállak.
- Nem utálsz - vigyorogtam.
- Nem tudlak utálni.
- Becca és Luke nektek programotok van, nem? - szólalt meg Anastasia.
- Te honnan tudsz erről? - fordultam felé.
- Um, Luke mesélte.
- Mehetünk? - kérdezte az említett személy.
- Igen - felálltam és kimentem a szobából, Luke-kal az oldalamon. - Hova megyünk?
- Titok - mondta tömören.
- Jó - sóhajtottam.
Beszálltunk egy fekete Raneg Rover-be és elindultunk. Csendben néztem az elsuhanó fákat, és esélyem se lett volna kitalálni hova megyünk, mivel most járok itt életemben először. Nem sokkal később Luke leparkolt egy elhagyatott helyen. Közelebb érve rengeteg szék volt ott, na meg pókháló. Volt ott egy vetítő, mire leesett, hogy hol lehetünk.
- Ülj le - mondta Luke, majd eltűnt.
Pár perc múlva megjelent a vetítőn a szokásos kezdő jelenet a filmeknél. Luke helyet foglalt mellettem. Aztán elindult a kedvenc filmem, a Tökéletes hang. Elég régi, de még mindig imádom. És nem azért, mert a főszereplő lány neve Becca. Mindig is kedveltem a zenés filmeket. Akaratlanul is elkezdtem dúdolni a dalokat, aminek az lett a vége, hogy én énekeltem a Bellák részét, Luke meg a Treblemakers-ökét. Elég viccesen festhettünk, az biztos.
- Ez remek volt, köszönöm, hogy elhoztál - mondtam, mikoözben hazafelé tartottunk.
- Nincs mit - válaszolta ridegen. És visszatért a régi Luke. Mit is gondoltam? Hogy szórakoztunk egyet és máris puszipajtások leszünk?
- Nem magadtól hoztál ide, ugye?
- Nem.
- Gondoltam - forgattam meg a szemem. - Te nem tudsz kedves lenni.
- Ezt honnan veszed? Tudok kedves lenni azokkal, akikkel akarok.
- Pf, jellemző.
- Mit puffogsz?
- Nem puffogok.
- De azt csinálod.
- Szállj le rólam!
- Ezer örömmel - morogta.
Visszaértünk a hotelbe én meg rögtön Ana-t kezdtem el keresni. Persze, hogy nem a szobájába volt. Megkérdeztem a többieket, de senki nem látta. Idegesen csaptam be magam mögött az ajtót és ledőltem az ágyra. Pár perccel később kopogtak, majd benyitott Leigh-Anne.
- Becca, minden rendben? - ült le mellém.
- Nem. Nagyon izgulok az esti koncert miatt, a barátnőm eltűnt, valamit titkolnak előlem és Luke is totál kiakasztott - hadartam el egy szuszra.
- Nyugi, azért levegőt vegyél - nevetett. - Figyelj! Én is izgultam az első koncerten, de még mennyire! A lányok alig tudtak lenyugtatni. Nagyon féltem, hogy elrontok valamit és kiröhögnek, kifújolnak vagy valami. Aztán felmentem a színpadra. Becsuktam a szemem és azt gondoltam, hogy nincs ott senki. Hogy egymagam vagyok. És a végén sikerült. Mára meg már teljesen leküzdöttem a félelmem.
- Azt hiszem kipróbálom - mosolyodtam el.
- Luke-kal meg ne törődj, egy seggfej, ha így viselkedik veled - nevetett.
- Köszi, Leigh sokat segítettél - öleltem meg.
- Bármikor - szorította meg a kezem. - És, ha már így kettesbe vagyunk; láttad tegnap este Ashton-t és Jade-et? Olyan aranyosak, nem?
- Szerintem is. Nem értem, miért nem jönnek össze?
- Ha maguktól nem, akkor mi majd segítünk - kacsintott.
-  Hellóka! - toppant be barátnőm. - Hallom kerestél.
- Én nem zavarok - mondta Leigh, és kiment.
- Igen, kerestelek - fordultam Ana felé - Miért kellett azt mondtanod Luke-nak, hogy vigyen el abba az elhagyatott moziba?
- Én nem mondtam neki semmit - tette az ártatlant.
- Ne nézz hülyének!
- Nyugi már! Tudom, hogy imádod azt a filmet, Luke-kal meg tök összepasszoltok, csak nem veszitek észre.
- Csak te kombinálsz megint - sóhajtottam.
- Persze, ez is az én hibám - fújtatott idegesen.
- Nem azt mondom. De még a vak is látja, hogy utáljuk egymást.
- Jó, mindegy! Hanyagoljuk a témát.
- Szerintem is.
- Viszont valamit el kell mondanom - tördelte az ujjait.
- Hallgatlak.
- Én..Én lefeküdtem Michael-lel.
- Hogy mi? - döbbentem le.
- Véletlen volt. Vagyis nem. De, ahj nem tudom..
- Ana, te kihasználtad őt?
- Nem, dehogyis! Én szeretem őt, de nem hiszem, hogy az érzés kölcsönös lenne.
- Beszéljek vele?
- Megtennéd? - nézett csillogó szemekkel.
- Persze - mosolyogtam rá.
- Köszönöm, Becca - ölelt magához.
- Szóval szereted őt?
- Igen - pirult el.
- Jaj, ez tiszta aranyos! Milyen jó lenne, ha a legjobb barátnőm és a legjobb barátom együtt lennének!
- Ez nem fog megtörténni.
- Ne legyél ilyen negatív. Biztos, hogy bejössz neki, hiszen tegnap is folyton téged bámult - nevettem fel. 
- Te azt honnan tudnád, hiszen részeg voltál! - nevetett ő is.
- Muszáj emlékeztetned rá? Még mindig nem hiszem el, hogy ezt tettem!
- És legalább jól sikerült a randi? - csapott a combomra, mire felszisszentem.
- Nem randi volt, de igen. Jól éreztem magam.
- Akkor volt értelme órákon át keresni egy nyamvadt helyet, ahol nem jár senki.
- Bár, még jobb lett volna, ha együtt megyünk. Mármint így tizen, és nem csak ketten.
- Majd legközelebb - kacsintott.