9. rész - Utazás

Hello! Szomorúan vettem észre, hogy az utóbbi pár részhez nem érkezett komment. Nem tudom mi ennek az oka, mindenesetre örülnék neki, ha írnátok, mivel nagyon sokat számít a véleményetek! Íme az új részt, jó olvasást. xx Jade

Komotósan keltem ki pihe-puha ágyamból és telefonom keresésére indultam. Meg is találtam a földön. Megnéztem az órát, ami 10:37-et mutatott. Ezzel nem is lett volna baj, ha nem fél tizenegykor indul a gépünk, ráadásul a repülőtérig az út legalább negyed óra, és hétvégén az utak is forgalmasabbak. Mikor összeraktam a fejemben ezt az egészet, ijedten rohantam ki az ajtón egyenesen Michael szobájába.
- Mikey, kelj fel, elaludtunk! - ráztam meg a vállát.
- Hagyj - dörmögte.
- Hát jó - mondtam és egy egyszerű mozdulattal ráugrottam. - Ébresztő!
- Becca, hagyjál már - lökött le magáról, egyenesen a földre. Kimentem a fürdőbe és teletöltöttem az egyik vödröt jéghideg vízzel. Visszaosontam a szobájába és ráöntöttem a vödör tartalmát.
- Baszd meg! - ugrott fel. - Normális vagy?
- Teljes mértékben - vigyorogtam rá, és megakadt a szemem a sarokban lévő megafonon. - Ezt kölcsön veszem.
Kimentem a folyosó közepére, és elkiáltottam magam a megafonba.
- Aki két percen belül nem tolja ki a képét a szobájából, arra egy vödör jéghideg vizet fogok borítani! Michael már kipróbálta.
- Nem hazudik! - kiáltotta reszketve Mike. Fél percbe sem tellett, a három fiú a szemét dörzsölve lépett ki a szobájából.
- Na ezt már szeretem - mosolyodtam el. - Most pedig irány készülődni, van negyed órátok!
- Igenis, anyu! - mondta Cal, mire elnevettem magam.
Gyorsan berohantam a fürdőbe és a lehető leggyorsabban lezuhanyoztam. Mikor végeztem elővettem egy fekete magasított derekú rövidnadrágot, egy virágos toppot és egy fekete magassarkút. A szememet kihúztam, a hajamba pedig kötöttem egy kék, virágos kendőt. Végül felkaptam a táskámat és késznek nyilvánítottam magam. Belenézve a tükörbe tetszett az összahatás. Alig negyed órán belül készen is voltam. A többiek is készen álltak az útra, bár nekik nem kell annyit készülődniük.
- Indulhatunk? - kérdeztem izgatottan a fiúktól.
- Csak nem izgulsz? - kérdezte mosolyogva Ash.
- De! Hiszen még sosem jártam Amerikában és az ottani emberek teljesen mások, de ti ezt gondolom tudjátok - magyaráztam.
- Persze. De hamar megszokod.
- Remélem. Na, de menjünk, mert elkésünk! - mutattam az órára. Elindultunk a kocsihoz, bepakoltuk a bőröndjeinket és elindultunk a reptérre. Az amúgy negyed órás út kicsit elhúzódott, mivel dugóba kerültünk. Unalmamban csekkoltam a közösségi oldalaimat, mikor sms-em jött.

From: Anonymus 11:04 de
Találkozzunk a repülőtéren a 3-as terminálba. Egyedül gyere! -A

Nyeltem egy nagyot és eltettem a telefonom. Már csak ő hiányzott. Ügyet sem vetve az üzenetre folytattam a társalgást a fiúkkal. Ashton éppen videót csinált.
- Hello srácok! Éppen úton vagyunk a reptérre, aztán célba vesszük Amerikát! Itt vannak a fiúk és a gyönyörű, csodálatos, eszméletlen és lélegzetelállító Rea is - mutatta felém a telefont én meg nevetve intettem. - Hamarosan találkozunk.
- Gyönyörű, csodálatos, eszméletlen, lélegzetelállító? - kérdeztem nevetve.
- Jobb nem jutott eszembe - nevetett fel.
Mikor megérkeztünk, kiszálltunk az autóból és a bőröndjeinkkel együtt indultunk el befelé. Egy frappáns kifogással, miszerint vécére kell mennem, elindultam a hármas terminál felé. Körbenéztem, de hiába, mivel fogalmam sincs kit kell keresnem.
- Hello - lépett oda hozzám egy ismeretlen lány.
- S-Szia - dadogtam.
- Csinálnál velem egy képet, hatalmas rajongód vagyok! - mosolygott rám. 
- Persze - mosolyogtam megkönnyebülten és csináltam vele egy képet.
- Rebecca - jött oda mosolyogva egy szőke hajú lány.
- Segíthetek?
- Ó, milyen udvariatlan vagyok! Aleisha McDonald, vagy mondjam inkább úgy, hogy -A? 
- Szóval te vagy az.
- Persze, hogy én! De gondolom fogalmad sincs róla, hogy ki vagyok, ugye? - mosolygott továbbra is.
- Nem - feleltem tömören.
- Luke ex-barátnője vagyok. 
- És mit akarsz tőlem?
- Nem egyértelmű? Azt, hogy hagyd békén Luke-ot! Hozzá nem való egy ilyen pénzéhes...mindegy. Szóval egyik nap, miután megláttam rólatok a cuki közös képeket és láttam, hogy mennyien odavannak értetek, úgy gondoltam, hogy kicsit megleckéztetlek. Kicsit rádijesztek, hogy rájöjj a dolgokra. De sajnos ez nem jött össze. Túlságosan is sokan védtek téged. 
- Szuper. És most azért jöttél, hogy újra keresztbetegyél nekem?
- Dehogyis, butus! Bármennyire is fáj, de hagynom kell, hogy együtt legyetek. Luke boldog. A tegnapi kép után rájöttem, hogy az. És ez ellen nem tehetek semmit. Bár legszívesebben most lelöknélek a tetőről, nem teszem, mert boldoggá teszed azt az embert, aki fontos nekem. - sóhajtott. - Szóval menj. Menj, míg nem gondolom meg magam. De ne feledd! Ha megbántod, kinyírlak!
Se szó, se beszéd megfordultam és visszasiettem a fiúkhoz. Ez a lány olyan kedvesnek tűnik, miért viselkedik így? Azt hiszem tudom. Luke miatt. Mivel szereti őt, és egyrészt fáj neki, hogy mással látja, de azt akarja, hogy boldog legyen. Hihetetlen, hogy mennyire ismeri őt, de nem esett le neki, hogy az egész színészkedés. 
- Az hittük már belefulladtál a vécébe - üdvözölt Mikey.
- Örültetek volna, mi? Amúgy nem, csak találkoztam pár rajongóval - mosolyogtam. 
- Erről jut eszembe - fogta meg a vállamat Ashton maga felé fordítva. - Fordulj meg. 
Tettem, amit kér és megfordultam. A döbbenettől elfelejtettem sikítani.
- Meglepetés! - kiáltotta barátnőm, én meg a nyakába vetettem magam. 
- Mit keresel itt? - kérdeztem meglepődve Ana-t.
- Csak nem képzelted, hogy kihagyom az első koncertedet Amerikában?!
- De, hát úgy volt, hogy...
- Tudom, de megbeszéltem apuval, aki nem bánta, ha kicsit előbb hazajövök.
- Köszönöm, hogy idejöttél és otthagytad a csodálatos Barbados-t miattam! Köszönöm, köszönöm, köszönöm - ölelgettem.
- A lányok mikor érnek ide? - kérdezte Luke.
- Milyen lányok? - érdeklődött barátnőm.
- A Little Mix. Ők lesznek a másik előzenekarunk - világosította fel Cal.
- Ja. Ők is ezzel a géppel jönnek?
- Mivel itt laknak, valószínű - nevetett fel.
- Csúcs - vigyorgott.
- Sziasztok! - jöttek oda hozzánk a lányok, megölelték a fiúkat, majd felénk fordultak.
- Biztos te vagy Rea - mosolygott egy kék (?) hajú lány. Mintha Michael-t látnám lányban. - Jade Thirlwall - nyújtotta a kezét.
- Rebecca Wright - fogtam vele kezet. A többiek is, név szerint Leigh-Anne, Perrie és Jesy is bemutatkoztak nekem és Anastasia-nak is. Nagyon kedvesnek tűnnek.
- Megkérjük a 146-os, Las Vegas-ba tartó járat utasait, hogy kezdjék meg a beszállást - mondta egy női hang a bemondóba. Becsekkoltunk, majd felszálltunk a gépre. A fiúk persze nem tudtak elnyugodni és a gépen is állatkodtak, amiért többször is ránk szóltak. Mivel több, mint fél napot fogunk utazni, ezért úgy gondoltam, hogy pihenek egy kicsit. Bedugtam a fülhallgatóm és elindítottam az egyik All Time Low számot. A turné 31 állomásból áll, Las Vegas-ban kezdünk, az utolsó koncertünk pedig Floridában lesz. Izgatott vagyok, hisz' még sosem jártam Európán kívűl. Nagy álmom volt, hogy egyszer itt koncertezzek, és a fiúknak hála ez sikerült. A nagy gondolkodásban elaludtam.
- Becky! - rázta meg a vállam Ash. - Ébredj, mindjárt leszállunk.
Kinyitottam a szemem, nyújtóztam egyek, majd kinéztem az ablakon. Elém tárult Amerika gyönyörű látványa. A többiek fent voltak, de látszott rajtuk, hogy ők is aludtak valamennyit. Ana és én vagyunk  az egyetlenek, akik nem jártak itt, hiszen a lányok is turnéztak már az Államokban korábban. Sikeresen landoltunk, majd két kocsival elindultunk a hotel felé. Az első kocsiban utaztak a lányok és Ana, a másik kizárásos alapon a fiúk és én. Odaérve leesett az állam. A hotel valami eszmétletlenül szép volt kivülről és belülről is. Bevártuk a többieket, majd bejelentkeztünk.
- Öt szobát foglaltak le - mondta a receipciós.
- Nem, ez valami tévedés. Három szobáról volt szó - rázta a fejét Perrie.
- Itt van a papíron - mutatta felénk. Öt szoba névre szólóan.
- Névre szólóan? - szólaltunk meg tökéletesen egyszerre.
- Michael Clifford és Anastasia Smith, Luke Hemmings és Rebecca Wright, Ashton Irwin és Jade Thirlwall, Calum Hood és Jesy Nelson, Leigh-Anne Pinnock és Perrie Edwards - olvasta fel a neveket.
- Ez valami tévedés lehet - rázta a fejét Ana.
- Sajnálom, de már nem tudunk változtatni.
- Kérjük a kulcsokat - sóhajtott Jesy.
Odaadta az öt szobakulcsot, majd nagy nehezen a csomagok miatt felmentünk a nyolcadikra. Benyitottunk az első szobába a 832-be és döbbenten álltunk az ajtóba.
- Egyágyas szobák, ez komoly? - nyögött fel Mikey.
- Ki a franc foglalta ezt le? - kérdezte Ana.
- Van egy tippem - motyogtam.
- Clara - sóhajtott Luke.
- Majd valahogy megoldjuk - rántottam meg a vállam. - Én elmentem lepakolni.
Elindultam a Luke-kal közös szobánkba a 833-asba. Ugyanolyan volt, mint Michael és Ana lakosztálya. Eredetileg három szobát foglaltunk le, két négyágyast a két bandának és egy kétágyast nekem és barátnőmnek. De Clara ezt is elintézte. Elkezdtem kipakolni a ruháimat a szekrény egyik felébe. Egy kicsivel később csatlakozott Luke is. Szótlanul ültünk egymás mellett és pakoltunk. Nem tudtam mit mondani, de ahogy láttam ő sem. Mikor befejeztem sóhajtva felálltam és átmentem Ana szobájába. Az ágyon elterülve telefonozott, a földön Mikey ült és ő is hasonlóan tevékenykedett.
- Mit szólnátok, ha játszanánk valamit? - rukkoltam elő az ötlettel.
- Játszani? - kérdezte értetlenül Michael.
- Üvegezzünk - mosolyogtam.
- Nekem oké - vonta meg a vállát. - Szólj a többieknek.
Átmentem a többiek szobájába is, és beszámoltam nekik az ötletemről. Fura módon mindenkinek tetszett, úgyhogy összegyűltünk Michael és Ana szobájába és leültünk egy körbe a szőnyegen. Én Ana és Leigh között ültem. Leigh mellett Jade, mellette Jesy, Perrie, Calum, Michael, Ashton és Luke. Az első pörgető - sorshúzás alapon - Mikey lett. Az üveg Cal felé mutatott.
- Felelsz vagy mersz? - kérdezte.
- Felelek.
- Kivel feküdnél le a jelenlévők közül? - kérdezte Mike, Calum meg kikerekedett szemekkel meredt rá.
- Talán Jesy-vel - motyogta és elpirult az említett személlyel együtt. Calum volt a soros, megpörgette az üveget, ami Jade-re mutatott.
- Felelsz vagy mersz, drága Jade? - vigyorgott gonoszan.
- Merek.
- Csókold meg Ashton-t! - mondta. A lány félve pillantott rá Ash-re, akinek arcán egy féloldalas mosoly ült. Odalépett hozzá és hosszan megcsókolta. A csapatból mindenkinek egy 'húú' hagyta el a száját. Egy jó ideig elvoltunk, rengeteget nevettünk főleg, mikor Michael megnyalta Calum arcát. Az üveg most barátnőmre mutatott.
- Hm. Sztriptízelj Michael-nek - adta a feladatot Luke.
- Ezt ugye nem gondoltad komolyan? - meredt rá Ana.
- Dehogynem - vigyorgott.
- Ezért még kapsz - motyogta barátnőm, majd Michael elé lépett. Luke kérésének eleget téve ringatni kezdte a csipőjét közben néhány táncmozdulatot is végzett. Mikey kikerekedett szemekkel vizslatta barátnőmet, legalábbis a fenekét biztos. Mikor Ana befejezte odahajolt hozzá és egy apró csókot lehelt ajkaira, majd visszaült mellém. Értetlenül néztem rá, mire megrázta a fejét. Ana pörgetett az üveg pedig Luke-nál állt meg.
- Nocsak, nocsak. Most megfizetsz az előbbiért - húzta gúnyso mosolyra a száját. - Legyél a csicskám egész héten. Bármit kérek, te megtesze.
- Kizárt - mondta Luke.
 - Ez a feladat! Muszáj megcsinálnod.
Luke segítségkérően fordult körbe, de mindenki egyet értett abban, hogy muszáj megcsinálnia. Lemondóan sóhajtott, majd bólintott, miszerint megcsinálja. Ezután befejeztük a játékot és mindenki elvonult a saját szobájába. Ana persze kihasználta, hogy Luke a szolgája, így megkérte, hogy csináljon neki vacsorát, majd súgott neki valamit. Ő meg vissza. És ez így ment, míg Luke meg nem fordult és bement a szobába. Én is így tettem.
- Nincs kedved holnap elmenni valahova? - kérdezte hirtelen. Várjunk, erről beszéltek?
- Hova?
- Megnézhetnék a várost a koncert előtt.
- Oké. A többiek is jönnek?
- Nem. Van egy meglepetésem - mosolygott.
- Félnem kéne? - nevettem.
- Nem - rázta meg a fejét nevetve.
Bementem a fürdőbe és lezuhanyoztam, felöltöztem, majd fogat mostam és visszamentem a szobába. Luke már nagyban aludt szétterülve az ágyon. Nevetve arrébb tuszkoltam és befeküdtem mellé.